Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)

III. Művelődéstörténet

volt a rentábilis birtoknagyság elérése. Munkafeltételeikből, életkörülményeikből adódóan anyagi és kulturális igényeik szintje igen alacsony volt. Tartós fogyasztási cikkeik a szűkös ruházkodás, az egyszerű kéziszerszámok, s a legnélkülözhetetlenebb háztartási felszerelések körén belül maradtak. A középparasztság életkörülményei szintén úgy alakították ennek a rétegnek a gondolkodásmódját, hogy énjük állandó vonásává vált a szűkmarkúság önmagukkal és hozzátartozóikkal szemlben. Legemberibb viszonyaikat (a házastársak, a szülők és gyermekeik, a testvérek kapcsolatát) is áthatotta és sok esetben eltorzította a gazdaság gyarapításának állandó vágya.

Az ő körükben sem alakulhattak ki számottevő igények a munkát könnyítő, az életet emberibbé tevő anyagi és kulturális javak iránt. A gazdagparasztok jövedelme már lehetővé tette volina, hogy igényeik meghaladják a középparasztokét. A hagyomány azonban itt is igénytelenséget és szűkmarkúságot diktált, hogy gyarapítani lehessen a vagyont.

A tulajdonviszonyok megváltozásával céltalanná vált a földszerzési vágy, s a szükségletek új rangsora alakult ki. Az 50-es évek végétől megnőtt az igény a táplálkozási, majd a ruházkodási cikkek iránt. A jövedelemszint emelkedésének állándcsulásával a 60-as évek során a munkát könnyítő háztartási eszközök, a kényelmesebb lakásberendezési tárgyak, s a kulturális javak megszerzése is egyre általánosabbá vált. A birtokgyarapítási törekvéseket tehát egyre jobban kiszorította az életet sokoldalúbbá, teljesebbé tevő javak megszerzésének vágya. S a korábbi vagyoni rétegződésen alapuló differenciáltság tudati maradványai is egyre inkább halványultak.

Az új életforma egyúttal a parasztság gondolkodásmódjának új vonásait is megalapozta. A szövetkezeti parasztság gondolkodásmódjának fejlődése az egész országban végbem ént. Egy-egy tájegységen belül azonban árnyaltabban vizsgálható ez a folyamat. A témával foglalkozók találhatnak ehhez anyagot a párt- és tanácsi szervek irattáraiban, s a statisztikai kiadványokban, de szükség van az erre a célra beállított vizsgálatokra is.

A háztartás - statisztikai adatokból pl. kikövetkeztethető, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése kezdettől módosította a parasztság fogyasztási struktúráját. Somogy megyében 1959-ben közel 3-szor annyit költöttek ruházkodásra és lakásfelszerelési tárgyakra, mint az előző években. Azt is mutatják ezek az adatok, hogy az igények átrendeződése napjainkban is tart.

1965-ben a paraszti háztartásokban élők kiadásaiknak 54%-át költötték élelmiszerekre, italra és dohányra, 10 évvel később 43%-ot. A ruházkodásra fordított összegek aránya kisebb mértékben, 13%-ról 12%-ra csökkent. A háztartási és lakásfelszerelésre fordított összegek részaránya viszont 6,3%-ról 9,6%-ra nőtt. Az egészségügyi és testápolási szerekre fordított kiadások aránya szintén nőtt, i>2%-ról 2%-ra. Az igéhyek fejlődését vizsgálva figyelmet érdemel, milyen közeledést mutat a fogyasztási struktúrának ez a néhány jellemző tétele a paraszti és a munkásháztartásokban. A ruházkodási kiadások aránya 1972-ben azonos szintre került. A lakásfelszerelésre fordított hányadok is közel kerültek egymáshoz, pedig 1962-ben még 50%-os volt a különbségük. A tisztálkodási szerekre fordított kiadásoknál szintén jelentős közéledés történt.

A paraszti háztartások gépesítéséről vagy a kulturális eszközök gyarapításáról azonbaln a hivatalos statisztikai adatok már nem adnak tételes tájékoztatást. Pedig nem érdektelen az ilyen mutatók gyűjtése, mert pl. a háztartási gépek ter-182