Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)

III. Művelődéstörténet

nevezték ezt az időszakot a „nagyterem szemlélet” időszakának. A látszólag ta­láló elnevezés több okból sem pontos. Somogybán például ekkor létesült a ma is legmagasabb kategóriába sorolható művelődési otthonok jelentős része. Más­felől fölvetődik a kérdés: miért nem építettek a csak nagytermes művelődési otthonokhoz azóta sem klubszobát, szakköri helyiségeket, pedig ezeket abban az időben eleve így tervezték. Somogyiban nem létesült egyetlen túlméretezett nagy­terem sem. A színházi előadások, a műsoros rendezvények, a falugyűlések be­szédes tanúi ennek. A meglevő nagytermek pedig sehol sem akadályozták meg a klubélet, a jó könyvtári munka és szakköri mozgalom kibontakozását. Ha gyen­ge e tevékenység vagy: uram bocsá’, nincs is ilyen, másutt a hiba. Ezért, ha szem­léletről beszélünk, akkor inkább arról szóljunk, hogy a hiba gyökere nem a „nagy­terem szemléletben”, hanem a nagytermet is magába foglaló létesítmény fetisiz­­musábaü van. Abban a szemléletben, amely a létesítménytől csodát vár. Úgy tűnik, ezt a szemléletet nem tudtuk teljesen száműzni ma sem. Egyébként a tárgyalt időszakban jött létre a népművelési tevékenység szak­­irányítását megvalósító megyei és járási intézményhálózat. Ezenkívül olyan fon­tos intézmények, mint a megye első állandó színháza, az egész megyét átfogó mozipark, a kaposvári állami zeneiskola, a Rippl-Rónai Múzeum stb. Az intenzív művelődés meglétét, tudatos — bár lassú - kibontakozását tanú­sítja néhány olyan kezdemény is, amely napjainkban él, s jól szolgálja a közmű­velődést a megnövekedett követelmények közepette is. Ide sorolhatjuk minde­nekelőtt a kaposvári Balázs János Képzőművészeti Kört, amely több képzőmű­vészeti tehetséget indított el alkotói pályáján, akik lelkes és tudatos apostolaivá váltak a látáskultúra fejlesztésének. Életképes kezdeményezés volt a színjátszó rendezői tanfolyam megszervezése Kaposváron, valamint a nyaranta szervezett népi tánc tanítói, kórusvezetői, bábrendezői továbbképzési tanfolyamok rendsze­rének kiépítése. Kísérletek folytak már ekkor a rendszeresebb képzést, tovább­képzést biztosító tanfolyamszerű tevékenységi formák meghonosítására. Ezek kö­zül említésre méltó a számolás-mérési, a helyesírási tanfolyamok, a különböző ismeretterjesztő előadássorozatok szervezése. Jól bevált tevékenységi forma volt az ún. „kérdés felelet”-estek sorozata. Már ekkor is voltak író-olvasó találko­zók, egyes művekről jól szervezett viták. A szervezettebbé és kiterjedtebbé vált kulturális szolgáltatás következtében emberek százai, ezrei élvezhették a kultúra áldásait, akik azelőtt mozielőadást sem láttak, egyetlen könyveit sem olvastak. Most polgárjogot nyert a művelő­dés. Gyorsan nőtt az olvasók száma, emelkedett a magánkönyvvásárlás, népes látogatottságúak voltak a színházi és a mozielőadások, a műsoros rendezvények, komoly érdeklődés nyilvánult meg az ismeretterjesztő előadások iránt. Volt már szakköri tevékenység, megindult a klubmozgalom. Sok analfabéta megtanult írni, olvasni. Közülük számosán rendszeres olvasókká váltak. A szervezett népműve­lés hatására elkezdődött a rendszeresén művelődök körének kialakulása is. Ez azonban igen kezdeti stádiumban volt még. Nemcsak a művelődés szélesebb körűvé válása volt nagy jelentőségű, ha­nem mindenekelőtt a művelődés tartalmának minőségi megváltozása. A megje­lenő könyvek valóban a szocializmus építését támogatták. A színjátszás egyre inkább megszabadult a giccses népszínművektől, a kórusmozgalomban első hely­re került a népdal és a szocialista tartalmú tömegdal. A haladó hagyományok ápolásának, az igazi kulturális értékek megbecsülésének Somogybán is valóságos 172

Next

/
Thumbnails
Contents