Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)
III. Művelődéstörténet
hat kifejezetten munkás könyvtárat tartottak fenn Pécsett és a környékén lévő bányatelepeken. Megállapítható, hogy Pécsett a szociáldemokrata párt - mint a munkásosztály egyetlen legális pártja - közvetlenül hozzájárult a mintegy 5000 főt számláló és nagyipari jellegű üzemben dolgozó munkásosztály marxista neveléséhez, haladó tartalmú műveltségének kialakításához. Ez a sztenderd munkásállomány elsősorban a városi nagyüzemekből (Zsolnay, pécsi vasipari, bőr és élelmezési ipar, mindenekelőtt pedig a bányászság) tevődött ki. A kultúra és a műveltség terjesztése, a művelődés lemérhető szintje Pécsett, a háború előtt, a nagyipari munkásság sztenderd állományánál jelentős. Ez összefüggésbe hozható azzal, hogy közöttük általában a modern ismeretek gyorsabban terjedtek. Az új és fejlett technika alkalmazása itt figyelhető meg. Nem tagadható a nyugati szocialista munkásmozgalom hatása sem. Elsősorban az osztrák és cseh. A bányában és a jelzett nagyüzemekben még a húszas éveikben is figyelemre méltó számban dolgoztak és érkeztek e területről munkások. Valamennyi üzemben 8 órai munkaidő volt, és a kapitalista ideológiai tartalmú üzemi szábadidő-mozgalom itt adott lehetőséget különböző közművelődési intézmények igénybevételére. A GYOSZ itt létesített könyvtárakat, közismereti és ismeretterjesztő előadásokat. Az itt hallott és megszerzett ismeretanyagot a pártszervezetek a különböző stúdiumokon értékelték, átértékelték, megvitatták. A nagyüzemi, szervezett munkásság és bányászság kulturális nívója, amely különösen a nagy összeütközések idején, 1893. évi sztrájk, 1897. évi júniusi véres tüntetés, 1934, 1937. évi földalatti sztrájk és ezekkel a mozgalmakkal kapcsolatos szolidaritás idején élesen megnyilatkozott. Például abban, hogy a bíróság elé hurcolt munkások milyen színvonalon védték magukat, milyen érveket hoztak védőügyvéd hiányában. Már ekkor világosan látható volt, hogy a nagyüzemi szervezetben dolgozó, és munkás politikai szervezetekben tömörülő nagyipari munkásság életmódjából adódóan magasabb műveltségi átlagnívóra törekedett. A háború között általában visszaesésnek lehetünk tanúi. Ez több tényezővel van összefüggésben. Mindenek előtt Pécs státusának sajátos alakulásával függött össze. 1921-ben a „Vörös Pécs” az ellenforradalmi magyar csapatok és ezt követő ellenforradalmi rendszer hatása alá került. 1921 végén a magyar ellenforradalmi rendszer már kialakult politikai tapasztalatok birtokában csapott le a pécsi munkásmozgalomra.5 Soós Károly altábornagy „a nemzeti hadsereg vitézlő főparancsnoka”, Kozma megfogalmazta gondolatot harsogta a pécsi Széchenyi téri erődemonstráció idején 1921-ben, s a következőket mondta: „... mindenek előtt be kell tiltani azokat a fórumokat, ahol a nemzeti eszmétől a munkásságot eltántorították, nincs szükség a leikeik hódítására a templomon kívül, az új népiskoláink megtanítják a munkásnépünket amire kell...” Természetesen nemcsak a kijelentésnél maradtak meg. 1921-től 1922 végéig teljesen megbénították azokat a törekvéseket, amelyek révén mind a politikai műveltség, mind az általános műveltség terjeszthető volt. Sem a munkásiskolát, sem a munkásszemináriumot, a párt központi vezetésű szakszervezeti iskoláit nem engedték működni. 1922-ben Vági István vezetésével (az MSZMP magyarországi vezetője volt, ekkor pécsi párttitkár) újra alapítják a párt valamennyi legális szervezetét. Az ellenforradalmi hatalom bevonulásával, a helyi munkásmozgalom legjava, benne az erősen exponált kommunista és szocialista értelmiség emigrációba kényszerült. 166
