Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)
III. Művelődéstörténet
A második vonal sem ideológiai téren, sem a közismereti műveltség terjesztésének terén nem tudott oilyan szinten produkálni már, mint a háború előtt és a megszállás alatt. A hatalom megfosztja lapjától, betiltja a Munkás Iskolát. Elkobozták a szakszervezetek munkádkönyvtárát, egyszóval megfosztották a munkásságot attól a nemtőtől, amelyből táplálkozott. A huszas évek legvégén azonban ismét némi előrelépésnek lehetünk tanúi. Pécsi Politikai Kör néven alakult egy szervezet, amelyben munkások, eszperantisták, baloldali szociáldemokraták, szimpatizőr értelmiségiek Munkáselőadás címen sorozatot indítottak. Ezt 1937-ig sikerült fenntartani. A harmincas években a pécsi tudományegyetem több baloldali gondolkodású tanára is előadást vállalt. A szocializmus története című előadást a bányatelepen rendezték meg. Ugyanezt a városban betiltották. A szocializmus és a nemzeti eszme c. előadásokat illegálisan tartották. A demokrácia és a diktatúra c. előadás tüntetés miatt feloszlatással ért véget. Sikerrel járt azonban a szakszervezetnek az ún. „szakiskolai” programja. A különböző szakmákban ú'n. továbbképző iskolákat szervezett, amelyeken elsősorban ipari rajz, anyagismeret stfo. volt a tantárgy. 1934-ben heti egy-egy alkalommal irodalom és történelem került a programba. Rendkívül jelentős színvonalú rendezvény-sorozatba kezdett az 1893 óta működő Pécsi Munkásképző Egylet. A mai dolgozók iskolája megfelelőjét szervezte 1936-ban. Itt hivatásos tanárok vezetésével csaknem valamennyi közismereti tárgy tanítását végezték közel 300 tanulóval. A mindjobban gyengülő párt azonban nem tudta megakadályozni, hogy ebben az „iskolában” a humán tárgyak ne a nacionalista és irredenta koncepciót szolgálják. A szociáldemokrata párt Munkásfőiskola néven újabb fórumot teremtett. A cél itt is közismereti tárgyak tanításával, a munkásság általános műveltségének emelése volt. A tanfolyamon a következő tárgyak voltak: honismeret, közgazdaságtan, mindennapi ismeretek, magyar dal, egészségvédelem. Az 1937. évi, sőt az 1938. évi tanfolyam is jelentős előrelépés volt. Jelentős számú hallgatója volt. Az előadók között több középiskolai tanár található, akiknek materialista meggyőződéséhez nem fért kétség. 1942-ben azonban ez a kísérlet is az irredentizmus vizeire evezett. A helyi legális párt- és szakszervezeti vezetésnek volt még azonban annyi ereje, hogy e fórumot is beszüntette. A háború alatt nagy jelentőségre tettek szert a haladó értelmiség, a népies irányzat tagjai által szervezett matinék. Ezek közül is figyelemre méltó volt a Janus Pannonius Társaság munkásmatinéja, amelyet végül is német nyomásra a helyi hatóságok szüntettek be. Nagyon röviden, hiányos vázlatra jellemző gyengeségek tudatával mondtam mindezt itt el. A kortársak legkiválóbbjai tudták amit Juhász Gyula, a költő, a munkásosztály kultúra-szeretetéről így írt: „A paraszt földóhsége és a munkás kultúrszomja: ezek az új magyar história mozgatói.”6 Ügy vélem, hogy országosan is ez jellemző, Pécsett az előbb vázolt kis kép alapján is bizonyítható, hogy a munkásság kultúrszomja juhászi megfogalmazásban tartotta fenn elsősorban azokat a szervezeteiket, amelyek sugárzói voltak az elfogult, hómani kulturorganizmussal szemben, a magyar munkásság művelődésének a két háború között.