Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)
III. Művelődéstörténet
ható, hogy alig-alig vettek fel soraik közé iparos segédet, ill. munkást. E polgári olvasókörök vezetése is a helyi gazdasági, politikai tényezők kezében volt. 2. Megyénkben a mun'kásművelődés második korszakát, a munkásság szervezettségének befejezésétől, a Tanácsköztársaság kikiáltásáig számíthatjuk. A megyeszékhelyen létrejöttek a különféle szakmák szakegyletei és ezután 1904 szeptemberében a pártszervezet is megalakult. Szervezett keretek között gyorsan kezdődött el a munkásak soraiban az osztályharcos jellegű oktatás-művelődés. Könyvtára valamennyi szakegyléínek, szakszervezetnek volt, és így az olvasás a szervezett munkások körében rendszeresnek volt mondható. A pártszervezet Kaposváron, közvetlenül megalakulása után társadalomtudományi felolvasásokat is rendezett. Az első felolvasáson például 300 főnyi hallgatóság volt jelen, s még a környékbeli építőmunkások közül is többen bementek meghallgatni a központi szónokot. A sokáig szakegyletenként rendezett műkedvelő előadások 1909-ben a dalárda, később pedig a színjátszó csoport létrejöttével egységessé vált. A munkásszínjátszók, a népszínművek és a könnyebb fajsúlyú bohózatok és operettek mellett igényesebb darabokat (így Ibsentől: A kísértetek és Heyersmanstól: Remény) is játszottak. A Szábad Lyceum, később a munkásgimnázium szervezésében természet- és társadalomtudományi, majd 1910 őszétől a szakszervezetek szabad iskolájában szociológiai, természettudományi és irodalmi, történelmi tárgyú előadások hangzottak el. Továbbra is gondot fordítottak a munkások szakmai továbbképzésére, rajziismereti készségük bővítésére. A munkások művelődésének vezetése, szervezése az első világháború előtti években a helyi szociáldemokrata pártszervezet és a szakszervezetek vezetőinek a kezében volt. Az előadásokról, a róluk szóló szűkszavú beszámolók ismeretében megállapíthatjuk, hogy többségük alkalmas volt a munkásság eszmei-politikai, osztályharcos cselekvésének erősítésére, elmélyítésére. A fővárosi és a pécsi előadók mellett a város haladó szellemű értelmisége - később többségükben a fehérterror üldözöttéi voltak az előadók. Az első világháború előtti évtizedben is kislétszámú volt e tájon a munkásság. Legelső forrásunk 1905 tavaszának tájékáról való, amikor Lengyeltóti környékén megkezdődött a munkások szervezkedése. A pártszervezés befejezésére nem kerülhetett sor, mert június elején az egész akkori járásban aratcsztrájk robbant ki. Szöllősgyörök, Boglár, Öreglak, Lellle, Túr és Hács, valamint Kötose és Szólád, Kőröshegy agrárproletárjai tagadták meg az aratást. A néhány napos bérharc után a jelentős számú katonaság és osendőrség felhasználásával, a keménykezű főszolgabíró felszámolta járásában az aratósztrájkot. A közigazgatási úton szentesített csendőrterror évek múltán is éreztette hatását, mert a munkásság - az agrárproletariátus leválasztása miatt -, nehezen tudott szervezkedni. 1906 márciusában az Országos Földmunkásszövetség titkárát, Nyisztor Györgyöt kitoloncoltatják Lengyeltótiból. A későbbi időkből csak a famunkások szakegyletének tevékenységéről van tudomásunk, 1909-foől pedig arról, hogy a korábban alakult munkás rokkant és nyugdíjegylet lengyeltóti fiókja műkedvelő kabaré előadást rendezett. 1906-tól Kőröshegyen egy marxista olvasókörről, a tizes évek elejétől pedig Libics Imre kőművesmester szervezésében életerős pártszervezetről van tudomásunk. Libics jelentős marxista könyvtárral és sajtóanyaggal rendelkezett. A Tanácsköztársaság mártírjáként meggyilkolt Libics Imre tevékenysége ma alig ismert a megyében. 161
