Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)
III. Művelődéstörténet
Az 1910-es évektől Karúd község fiatal iparosait, földműveseit oktatta a szociáldemokrata fiatal községi orvos, dt. Fischer Albert. Fischer 1911-től a helyi értelmiség szellemi vezére is egyúttal, alki a községben egyszerre tartott szabad előadást munkásoknak, parasztoknak és az intelligenciának. Népszerű egészségügyi, zenei, irodalmi és szociológiai előadásokat tartott, illetve szervezett a hoszszú téli estéken. Az ő mulnkásságánalk köszönhető, hogy a helyi polgári olvasókörben az első világháború után, a Nagy Októberi Szocialista Forradalomtól, Leninről és a föld szocializálásáról hallottak előadást. 1919 augusztusában fehérterroriista tisztek elfogták és miután kihallgatása során továbbra is kommunistának vallotta magát, Tabon meggyilkolták. Ugyanezekben az években Tabon kapcsolódott a kezdeti munkás szervezésbe, ill. művelődés irányításába Somogyi Ferenc nyomdász, ill. kereskedő, aki több helyi rendezvény, műkedvelő előadás lelkes szereplője és vezetője volt. Jelentős könyvtára volt a tabi iparosok önképző és daloskörének, melyek között szociológiai, társadalomtudományi könyvök is voltak. Somogyi Ferenc a Tanácsköztársaság idején a járás közigazgatási biztosa volt, őt is meggyilkolták a fehérterroristák 1919 augusztusában. A százazdforduló első évtizedében a legjelentősebb munkáscentrum Marcali volt a déli part közelében. Igaz, nagyüzemi munkássággal nem rendelkezett, de kisiparosainak és segédeinek a száma jelentős völt. A munkás rokkant és betegpénztár körül csoportosuló iparos-segédek és iparosok már 1907-1908 körül rendezvényeket tartöttak. Az első világháború előtti legerősebb vidéki szociáldemokrata szervezet a marcali, melynek vezetője Berecz Károly kőmíves, a megye egyik legrégibb szervezett munkása volt. Az ő, valamint a háború előtti években hozzá csatlakozott Gold Vilmos és fia, Ferenc, valamint Knausz Ferenc vezetésével baloldali befolyás alá került a község fiatal iparossága és munkássága. Tudunk arról, hogy rövid ideig Knausz irányítása ailatt önképzőkör is működött. Itt társadalom-szociológiai előadásokat tartottak, illetve különböző kiadványokat beszéltek meg. Valamennyien a Tanácsköztársaság utáni fehérterrornak lettek az áldozatai. Az első világháború előtti évek Siófokjának munkásművelődésére is osak utalásaink vannak. Az első világháború előtt az eddigi ismereteink szerint pártszervezetet nem alakítottak és a helyi, 1876-iban alakított dalárdán és a későbbi olvasókörön kívül, állandó jellegű művelődési egylet nem működött a községben. Többször megfordultak a fővárosi szervezők mellett kaposvári agitátorok is. Az első világháború éveiben a bevonultatások következtében szüneteltek a kulturális és a művelődési egyletek. A lengyeltóti járás bevonultjainaik 19,3%-a, a marcali járás 16,4%-a, míg az akkori tabi járás bevonultjainak 15,6%-a halt meg, azaz 3200 fő. A fiatalok kiesése a későbbi munkásművelődésre is jelentősen rányomta a bélyegét. 3. A Tanácsköztársaság forradalmi művelődéspolitkája ismert előttünk. Ekkor kapott méltó helyet a munkásság művelődésügye, ekkor történteik az első lépések az évszázados lemaradás felszámolására. Az állam és a helyi vezetők által kidolgozott nagyszerű terveket az ellenforradalom porba döntötte. A munkásgimnázium, az ipari tanulók oktatása, az állandó színház, a múzeum és képtár, valamint a festőiskola nem realizálódhatott a burzsoá intervenció győzelme miatt. Az ellenforradalmi fehérterror 1919 késő nyarán megyénkben szedte a legtöbb áldozatát. Csak itt, Siófok környékén mintegy 400-450 főt gyilkoltak meg.
