Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)
III. Művelődéstörténet
A heti orvosi jelentéseikből nemcsak az egészségügyi viszonyokat ismerhetjük meg, hanem a munkaintenzitásra és a különböző munkafázisok nehézségi fokára is tudunk következtetni, jóllehet a beteg munkásokról vezetett orvosi diagnózisok nem állnak rendelkezésünkre. Az alábbiakban az üzemorvos néhány éves kimutatását statisztikailag összesítettem, amely szerint: 1895-ben 114 megbetegedés 1906-ban 61 ff 1897-fben 96 ff 1898-ban 173 ff 1899-ben 236„ fordult elő. 5 év átlaga tehát 136 beteg volt. A heti kimutatásokból az is kitapintható, hogy amíg az előkészületi munkák idején tavasszal és nyáron a megbetegedések minimális számban fordultak elő, a kampány és az éjjeli műszak időszakában a betegségek száma és időtartama is jelentősen megnövekedett. Igaz, hogy a kampány idején a foglalkoztatottak létszáma is megduplázódott, de mindez nem indokolja a betegségék 8, esetenként tízszeres növekedését. A nyersgyár,bam a 40-45 fokos meleg, az udvaron a nemegyszer a 10-15 fokos hideg éppen azokat az ideiglenes napszámosokat tizedelte meg, alkik hátrányosabb körülmények között dolgoztak és szociális helyzetük is rosszabb volt. Többségük a mezőgazdaságból érkezve már fiatalon belerokkant a munkába, a nehéz fizikai munkát igénylő répaszállítás és feldolgozás erejüket felőrölte, a késő őszi és téli járványos betegségekkel szemben szervezetük pedig nem völt elég ellenállóképes, mivel kalóriában rendkívül szegény táplálékot tudtak csak fogyasztani. A cukorgyár rendtartása értelmében a beteg munkások 20 hétig teljes bérüket megkapták, ingyen gyógyszert és teljes orvosi ellátást biztosítottak a családtagoknak is. Ezeket az előnyöket elsősorban természetesen az állandó munkások élvezték. Mindezek után joggal tehetjük fel a kérdést, hogy a MIR Kaposvári Cukorgyárának igazgatósága mit kért cserében mindezekért a munkásoktól? A reggel 6-tól este 6 óráig tartó munkaidő alatt mindenekelőtt megkövetelték a szigorú munkafegyelmet, amelynek illusztrálására egy konkrét példát szeretnék megemlíteni. Klandnigg igazgató 1905-ben a jó szakembernek tartott Gergely Márton első kovácsnak felmondott, mivel többszöri figyelmeztetés ellenére a műhelyben cigarettázott. A munkásokkal szemben nemegyszer alkalmazott drákói szigor feltehetően azt a célt szolgálta, hogy a társadalmi és az üzemi hierarchiát kritika nélkül fogadják el. A létbizonytalanság és a kiszolgáltatottság következtében a szervílizmus légköre is kitapintható volt, nemcsak a munkásoknál, de még az adminisztratív és a műszaki munkát irányító tisztviselőknél is. Az ipartalan Somogy megyében az agrárproletárok körében kimutatható egy latens munkanélküliség, de az iparos szakmunkásoknak sem volt jobb a lehetőségük, állásukat elveszítve legfeljebb az ország iparilag fejlettebb területein találhattak maguknak munkát. Az elbocsátás réme tehát Damoklés kardjaként lebegett felettük, mintegy meghatározva magatartásukat is. Általános elvként a gyári rendtartásban rögzítették azt is, hogy az üzem alkalmazottai és munkásai semminemű szakegyletnek vagy politikai pártnak tagjai nem lehetnek. Egy homogén, politikamentes, a szociáldemokrata eszmékre csak passzívan reagáló, a vezetéshez mindig 158
