Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)
III. Művelődéstörténet
lehet egyetérteni, hogy e tájon - miután a szocialista mezőgazdasági üzemek nem terveznek területnövelést, csupán csak a szőlőtermelésre alkalmas területek rekonstrukcióját, így a „regionális tervben foglaltakkal szemben - további szőlőterület csökkenéssel kell majd számolnunk a déli parton.” Ugyancsak hiányosnak érezhetők a regionális terv és felülvizsgálati elemzés azon vonatkozásai is, amelyeknek a természet erőinek, a megállíthatatlan eróziónak a megfékezésére kellene irányulniuk. Mindenekelőtt közgondolkodásunkban kellene helyére állítani: nemzeti kincsünknek: a termőföldnek a védelmét! Minderről a balatoni idegenforgalom mennyiségi eredményeket hajszoló tervei is - újból megfeledkeztek. Annyira a vágyainkra néztünk e terveknél, hogy szemünk láttára kezdenek mállani a Tó környéki hegyek és dombok, talpunk alatt kezdett omlani a gazdagon termő szőlős és gyümölcsös domboldal. Pedig ez a kérdéskomplexus: a Tó környéki természetvédelem, infrastruktúrája, amelynek a biztosításáról - a jó gazda felelőssége nélkül - sokszor olyan könynyedén lemondtunk, szemléletünkben és mentalitásunkban is „leírva” e problémáikat. * * * A déli part menti községek 1975. évi költségvetések át tanulmányozva megállapíthattuk, hogy azok már nemcsak a végösszegekben, de szerkezeti strutúrájukban és koncepciójúikban is eltértek a Horthy-korszak költségvetéseitől. Eltértek belső ágazati arányaiknál és intézménycentrikus szerkezetüknél fogva is. De koncepcionálisan is mások voltak a bennük szereplő ágazati arányok, hisz elég csak a szocialistakori igazgatási ágazat 7-12%-os arányait szembeállítani a Horthy-kori 18-53%-os arányokkal szemben, valamint a gazdasági és a kulturális ágazat jóval magasabb mai arányait. Már első rátekintésre is megállapítható volt ugyanis, hogy a fürdőkultúrával érintkező, azt fenntartó és továbbemelő legjelentősebb költségvetési ágazatok (a gazdaságinak és a kulturálisnak) együttes részesedési aránya 72-98% között mozgott a déli parton. Mindegyik partmenti településén felül volt a 70%-on, Fonyód esetében csaknem elérte a ioo%-ot (97-70%). A költségvetési ágazatok között a legnagyobb részedés - természetszerűleg - a gazdasági ágazaté volt: 40-50% között mozogva. Az ágazaton belül azonban aligha voltak elegendőek az utakat, a hidakat, a közlekedést érintő költségvetési tételek, úgyszintén - relatíve is - az üdülőhelyi feladatokat ellátó kereskedelmi tételek összegei, jóllehet e keretek biztosították azoknak az állandó üdülőhelyi alkalmazottaknak (a fürdők, a strandok, a parkok stb.) a bérét is, akiknek a száma a déli parton már elérte - főfoglalkozásúként - a 181-es szászámot. Ez a szám a múlthoz viszonyítottan már csak azért is előrelépésnek volt tekinthető a fürdőkultúra fejlesztése és növelése érdekében, mivel ezek az alkalmazottak a polgári korszakban csak idénymunkát végezve, nem rendszeres munkásai voltak a különféle fürdőhelyi egyesületeknek és társadalmi szervezeteknek. Noha állításunk igazához semmi kétség nem férhet, mégis a gazdasági ágazaton. belül éppen a rendkívül megnövekedett feladatok arányaihoz viszonyítottan kevésnek érezzük - több esetben - a város- és községgazdálkodás költségvetési kereteit is. Példaként Balatonszárszó 1975. évi költségvetését áttekintve — átlagként is kimutathatóan - megállapíthattuk, hogy a parkfenntartás költ-144
