Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)
III. Művelődéstörténet
ségeinek ágazaton belüli aránya 42,65%-os volt, a köztisztaságé már csak 5,40%, az egyéb kommunális feladatoké pedig 0,07%, ami már mindenképpen csekélynek volt mondható. De ugyanilyen szegényesnek volt mondható a vízkárok és vízrendezések (talajvédelem, vízmosások, levezető csatornák, útmenti áteresztők, hidak stb. karbantartása) - vízgazdálkodási rovaton belüli 37,45%-os, a községi vízművek és kutak 9,36%-ois aránya is. E tételek egyik legfontosabbika: a fürdők és a strandok ágazaton belüli részesedése volt - arányúik 53,18%-os felülmúlva a parkfenntartás összegarányait. Még e viszonylag kedvezőbben támogatott ágazatnak sem fedezte azonban a szükségleteit a költségvetés, elég - csak a szabadstrandok nagy területeinek elhanyagolt, már-már a közegészségügyi hatóságok után kiáltó, szemetes voltára gondolnunk. E költségvetések magukon viselték az első költségvetések - prototípusként kezelt -, s idővel elavult - normatív - szorszószámait, a létszám- és a bérviszonyok alsó régiókban mozgó mennyiségi szemléletét, az átgondolt tervezések és felmérések hiányában a nem differenciált minőségi elveket. Ha az elvégzendő munka főfoglalkozásként nem volt kivitelezhető a költségvetésekben, akkor a szükségesnek vélt feladatokat időszaki, vagy részfoglalkozásúakkal, vagy éppenséggel tiszteletdíjazással vagy másodállásban, illetve mellékfoglalkozásként végeztették el, így akarva a sürgető gondokon segíteni: ennélfogva ezeknek a megbízatásoknak a hatékonysága és intenzitása aligha volt biztosítható, következésképp a feladatok megoldása a toldozás-foldozás következtében állami költségvetéseink jelentős a'nyagi forrásait aprózták szét gazdaságtalanul. Fürdőhelyi kultúránknak hatékonyabb növelése érdekében e költségvetési struktúráknak az újabb elemzése és revideálása hasznossá válhatnék népgazdaságunk számára-is. A községek költségvetésében a gazdasági ágazat után a kulturális ágazaté vollt a második hely. A kulturális ágazat részesedése e partmenti településekben - mindenütt - 30-37% között mozgott. Összehasonlíthatatlanul magasabb szinten biztosították e költségvetések a fürdőkultúra növelése érdekében a kulturális ágazat kiadásait a polgári korszak vizsgált időszakával szemben. A belső arányokat viszgálva azonban ugyanazok az aránytalanságok állapíthatók meg, mint a gazdasági ágatzatnál. Ugyancsak Balatonszárszó körzeti településén az óvodáknak 29,63%-os, az alsófokú oktatás aránya pedig 66,15%-os volt. Ezen az ágazaton belül a népművelési intézmények (a közművelődési könyvtárak, művelődési házak stb.) 3,i4u/o-os aránya azonban már nagyon kevésnek mondható. * * * Lezárásul még valamiről kell szólnunk a ma és - különösképp - a holnap balatoni fürdőkultúrája érdekében. E fürdőkultúrának az elért szintjét, s magát az üdülőterület bázisát, mint természeti tényezőt már védeni kell a mennyiségi növekedés tendenciája ellen. De védeni kell a tavat magát a feltöltődés, a feliszapolódás, a tóba hozott hordalékok, a hullámzás és a jég által a partokból elrabolt anyagok, a növényzetéből származó rothadó növényi anyagok, ipari szennyvizek stb. ellen is, amelyek következtében az 1900-1960 közötti mederfelvételek szerint a feltöltődés mértéke 0,7-7 mm között mozog. Mindez - még a legkisebb érték is - az alig 3-4 m-es mélységű tónál, amely egyik legfőbb értékét a sekélységével összefüggő meleg vízének köszönheti - sok kárt okozhat az elmocsarasodást, az elnádasodást, az elhínárosodást elősegítve. A tóvédelem így jelentős 145
