Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)
III. Művelődéstörténet
ségügy és a gyógyítás követelményeit fokozott mértékben szolgáló, s különösen alkalmas helyek válhattak, üdülőhelyekké pedig az üdülés céljaira kiválóan alkalmas és kedvező természeti fekvésű helyek. Ugyancsak ezekben az esztendőkben hozták létre a gyermekvédelem úttörői az első gyermektelepet is a déli part fövenyein. 1906-ban már Lel lén létesített 100 gyermek részére telepet a Gyermekvédő Liga, 1917-ben pedig Szabadiban épült fel a Bezerédi gyermekszanatórium 625 gyermek részére. A századforduló előtti és utáni évtizedekben nyitotta meg a kapuit a balatoni fürdőkultúra első urbanizációs korszaka a kommunális beruházásokkal: az első nyaralóházak, villák és a villany, a viz, a csatorna és járdaépítéssel, főként 1894 és 1913 között. (Fonyód 1894, 1913, Siófok a XX. század elején stb.) Ugyancsak a század első évtizede volt a kikötök építésének is a nagy korszaka. Földvár 1907-ben, Fonyód 1908-ban, Boglár, Szemes és Siófok 1912-ben építették kikötőjüket. Jelentős Balaton-fejlesztési akcióba bocsátkozott 1913-ban a földművelésügyi miniszter is az új kikötők építését kezdeményezve a parti törvényhatóságoknál. A kapitalizmuskor! fürdőkultúra fejlődésének első szakaszában adatként tarthatjuk számon az egy hétig időző vendégek számának figyelemreméltó növekedését Siófokon: Évszám Vendégszám 1880 202 1890 1483 1895 2048 1911 12116 A korszak második felének nyitó esztendeiben (1890-93) a déli part településein a fürdőve'ndégek száma: 3294 volt. 1907-ben pedig 14000-16800 között mozgott. A fürdővendégek számának kb. ötszörös, a kiadó szobák számának a tízszeres növekedése mellett - a vizsgált másfél évtized alatt - aligha lehet szó nélkül elmenni. A fejlődés ilyen gyors növekedése nemcsak a századforduló évtizedében fellendülő villa- és hyarailóépítkezésefckel volt összefüggésben - különösképp Fonyód, Balatonboglár, Balatonlélle, Balatonszemes és Siófok nagyléptékű fejlődésében -, hanem az intézmények, a szállodák, a vasútállomások, a kikötők, a fürdőtelepi strandok stb. építésével is. Ekkorra már a Tó körüli törvényhatóságoknak, főképp azonban a kormányzatnak is gondolnia kellett a Balatonnal kapcsolatos különleges jogállású hatósági szervezetek kiépítésére és a tóval összefüggésben speciális jogszabályok alkotására és végrehajtására. „A Balaton mentén felmerülő teendők ellátására” miniszteri biztosként, elsőként Sipeki Balás Béla, Zala megyei főispánt nevezte ki a földművelésügyi miniszter a belügyminiszter hozzájárulásával. Somogy törvényhatósága a kinevezést a 352/1916. :kgy. sz. határozatával hagyta jóvá az első világháború derekán. Zala kezdeményezésére a megye 820/1920. kgy. sz. határozatával Balatoni kultusz díjat is alapított szabályrendeletével, amelynek heti 25, illetve 12,50 koronában történő megállapítását 1921-ben már mérséklendőnek tartott a törvényhatóság közgyűlése. (22/1921. kgy. sz.) A 4995/1921. ME sz. rendelet a Balaton-kultusz egységes irányítására ás fejlesztésére azonban már kormánybiztost nevezett ki a megye marcali, lengyeltóti és tabi járásainak a déli parttal érintkező területeire, 12 feladatkört írva elő a számara.
