Együd Árpád: Somogy néprajza I. • Somogyi népköltészet, 1975

KÖSZÖNTŐ A SOMOGYI NÉPKÖLTÉS ELÉ Minden előszó köszöntés. Irodalmi fogalmazással így is mondhatnám, az előszavak a köszöntők műfajába tartoznak. És oly sok ágúak lehetnek, amilyen ágasbogas maga az „élet-fája", amelyet ábrázolva pásztoraink karcoló kései nemegyszer épp ősi rokonságokat bizonyítanak. Messzi északi, vagy keleten maradt rokonok képzeletvilágát idézik. De kell-e köszönteni külön is a Somogyi népköltést? Olyan ritka vendég lenne házunk táján, hogy külön köszöntővel álljunk eléje. Az is igaz, köszöntjük a mindennap látottakat is. így én is csak ilymód köszönteném őt, a köztünk és velünk élőt, de azért egy kicsit megkülönböztetett hanggal és kicsit mélyebb kalapemeléssel. Kijár neki nemzeti életünkben! Mert, hogy létezünk, s hogy így, s hogy még saját jegyekkel és a szó és szavak szép más lejtésével és a szellem sajátos képeivel és izeivel, azt bizony elsősorban neki köszönthetjük, a magyar nép költészetének, amely nemcsak teljességének közös kórusával, de a belőle kiemelkedő kisebb szólókkal és karokkal is őt idézik. Ezt a közös népi költészetet. Rbben az egységben külön szín és nekem és talán mondhatom, hogy nekünk mindnyájunknak külön öröm üdvözölni, ebben az egészben, a somogyi népköltés kórusát. Vikár gyűjteménye után ezt az Együd Árpád szorgalmával összegyűjtött anyagot. Nemcsak a gyűjtést, de a kiadást is, mert tudom, hogy egyetlen megjelent sora ma sem lesz hiábavaló. Erősítő és bizalom ébresztője, szellemet és nemzetet nevelő és tápláló erő, mégpedig épp a nagy közösségek érdekében. Ez az erő sugárzik a Somogyi népköltésből is közénk. És kell ez, annak a világnak, amelynek képei e balladai tömörítésekből, vagy dalformájú kisebb remeklésekből szólnak felénk, annak a világnak ma mi vagyunk a folytatói. És ezekből - ismerve a költői műfajok természetét - tudjuk, hogy legtöbbször néhány sorukból is jobban megismerjük a múltat, mint a hosszú írások hasábjairól. Mert a népköltési remek, de még az átlagos szintű is, mindig a lényeget emeli ki a szereplő és az öt körülfogó világ szép vagy tragikus valóságából. És mindkettőből, de méginkább az utóbbiból, bőven jutott a somogyi „pógárságnak", hogy a sajátmagát nevező szavával említsem meg a parasztságunkat jelentő somogyi népet. Azaz a „pógár" nálunk egyértelműen parasztságot jelent. Ünnepeiből idézi a szabad pásztor nyílt és okos rátartiságát, amely Csokonait is lenyűgözte zselici útja alkalmából. Külön kiemelve, meg is írta ezt. Ok 5