Együd Árpád: Somogy néprajza I. • Somogyi népköltészet, 1975

Tessék hát uraim, viëgyék el kezembül, Jó nagy darabokat metéljenek ébbül. Bort is igyék ám rá; aki (eszik ebbül, Mertha nem iszik rá, nagy foga nő ettül. Éljen! (Kásabeköszöntő) Hajjunk szót uraim! E tálba párolog a jó ízletes kása, Mire azt mondják, az Isten áldása. Húsfélével van tele, nincsen ennek mása, Ki tehát nem eszik, saját 'kárát lássa. (Utána kövekezett a kásapénz szedés, a szakácsné ráterített egy nagy lepedőt magára, bekötötte a kezét, sánnított, rázta a kanalat, remegett a keze. Beköszönti az első vőfény:) Hajjunk szót uraim! Kedves násznagy urak, szomorú hír vagyon, Szegény szakácsnénk keze sebes nagyon, Amint odakint a kását kevergette, Jobb kezét a tűz szörnyen megégette. De annál is nagyobb, mer sántit is lábára, Mert a kása kiíröccsent mind a tíz ujjára. Azért hát uraim bugyellárist nyissanak, Kis bankót, nagy bankót tányérra rakjanak. Néki orvosságra pénzt adjanak, Hogy mérges sebei hamar begyógyuljanak. Adjatok a szëgénnek, Szegény apátlan, anyátlan árva, Ki a sötétbe niem lát. Adjatok a szegénynek, Szegény apátlan, anyátlan árva, Ki hasra esëtt a sárba. (Káposztabeköszöntő) H aj j unk szót uraim ! A paradicsomkertből csak imént érkeztem, A gyönyörű kertnek gyümölcséből ettem. Mivel hogy ottan soká kertészkedtem, Szép fejeskáposztát bőven termesztettem. ' , Káposzta és szárma az étkek vezére, Nemes magyar hazánk, országunk színe. Még kirájoknak is gondja van erre, 260