Együd Árpád: Somogy néprajza I. • Somogyi népköltészet, 1975

Áldott föld, ahol terem gyümölcse. De most már nem dicsérem, dicsérje meg magát, Mert belevágtam huszonnégy disznónak elejét, hátulját, Menyasszony mëg a vőlegény farkát. Éljen! Igal, Szíjártó Pál (sz- 1895) 386, ITT VAN A MENYASSZONY, NEM PÖRGET MÁR ORSÓT Itt van a menyasszony, n|ëm pörget már orsót, Látok a kezébe ëgy nagy boroskorsót. Adjon az Isten neki sok borsót, A násznagy uraknak lóbőrbü koporsót, Nekünk a bornak javábul, Násznagyoknak meg a kurta ló valagábul. Ösmertem apádat, dúsgazdag ember volt, A Balaton partján egy kazal rongya volt. Adjon, adjon, mit az Isten adott, Mit a csira-tehén az istállóba hagyott. Adjanak, adjanak a szegénynek, Mer lássák a kezét megint megégette, Gyarló szegény, ad>jon neki, aki nem ád, verje mëg az Isten, Aki pedig ád, adjon ezer annyit helötte. A szentírásba nincsen annyi bötű, Mint a tisztelendő úrban sörke, bolha, tetű, Adjon az Isten neki sokat, ezörszörte pénzt öleget, Hogy jusson a szögénynek, hogy ki n'ë prédikálja, Csak otthun suttyómba imádkozza el. Vese, Lébár Petemé (sz. 1902) A LAKODALOM DRAMATIKUS ELEMEINEK RIGMUSAI • i. • 387, (Kántor, pap temetési paródiája) Amidőn kinyílott az akácfa virágja, Toldottnyakú Ignác ugrik a másvilágra. Dolóreszem-iszöim, boromat megiszom. Vellándusz! • 261