Együd Árpád: Somogy néprajza I. • Somogyi népköltészet, 1975

Annak is kezét süti igen nagyon. Ne tántorodjék hát előttem senki, Mert a nyakát hamar 'leforrázom neki. Itt tehát a leves, mejet adott 'jó hús, Azért a szíve senkinek ne Kegyen bús. Nosza muzsikások, szóljon hát a víg dus, Ezzel dicsértessék az Űr Jézus Krisztus. Éljen! (Húsbeköszöntő) Hajjunk szót uraim! Gyönge bornyúhús, mit hozok tormával, Csak harminc tavasszal járt az anyjával, Gyengesége miatt szénát nem ehette, Szegény gyönge állat csak a korpát nyelte. Ezért a tormáér jó sokat fáradtam, Magyarországnak jó részét bejártam, Ezt a keveset is a Marostőbe ástam, Szerencsémnek tartom, reá találtam, Ez aztán étel, magyarnak való, Németnek torkánakadó. Jó medicina, ugye öcsém Pista? Ki ebből ëszik, nëm lësz cucilista. (Házasságköszöntő) Hajjunk szót uraim! Mi a házasság? Világi párosság. Aki csak próbálta, vagy pedig vizsgálta, íme, erre mindenki azt mondja, ki okos, Hogy szegény legénynek házasodni bajos. Aki a maga fejétől ezt mind nëm tudja, De az asszony maj néki tudtára adja, Hogy mi köll néki, ëgy szálig elmondja. A gazdaasszonnak először köll tűznél, Mert ha ez nincs, nagyon könnyen hagy el. Szobára, konyhára legyen ëlég butor, És ijen nemű, ami csak szükséges. Mivel ha az asszon lát ebbe szükséget, Duzzog, morog aztán őkelme urára, Hogy a ménkű hozta őtet a nyakára. Hogy tehát ezt kerüld, és a kedvét keresd, Mindent végy, hogy gondját elvesd. Seprő, ruha, 'kefe és még bőröstáska, Mángorló, sótartó, motolla és rokka, Fali cifra tükör, szobába szék, asztal, Toll, ágy, láda, karszék, jó puha vánkossal. 258