Együd Árpád: Somogy néprajza I. • Somogyi népköltészet, 1975

Tele öveg jóféle ecettel, ínyeivel, Több jóféle, jószagú kenettel. Házad előtt, ha lát járnyi zsidót, íme, úgy hajt, ugy tuszkol ki, mint a tatár, Hogy végy kendőt, gyüszűt, Ládára ilakatot, ijneműt meg tűt. Vásárra ködl menni, mer kerget az asszony, Kell kapca, timpli, cipellő, Sejëm vagy más színű keszkenő, Ez aztán barátom az igazi bökkenő. Sok kis és nagy fazék, bögre, szürke tál, Hidd meg azt barátom, hogy nagyon megrostál. Pohár, sütőlapát, tö'kgyalú, pemet, így mindeziëklët sem termi ám a szemet. Node, kiëll ám ezën felül sajtár és tekenő. Rézlábas, vaslábos, üst és serpenyő, Levesmerő, fényíes réz, vasnyelű kanál, Sótartó, más eszköz lógjon a konyha falán. Ja, de a szobának sokkal több klell, mint a konyhának. Nem is szóllottam aranyos képekrül, Ágyteríttőkrül, m(ëg ij neműkről. Mer amit elmondtam, ez is elég baj,, Azonban még hátra is maradt iëgy nagy jaj. Mondanám is, nem is, igazán átallom, De utoljára is el niëm titkolhatom. Mi tűrés-tagadás, arra is ildeM menni, Hogy az új asszonnak bölcsőt is faëïl vënni. Ebből áll röviden a házasság, párosság, Aki csak próbálta, az mind találta, De azért angyali szüzek örvendjetek, Kik testi szépségnek köztünk örvendetek, Galambszelíd legyen szerető szívetek, Ezën szólásomon ne szomorkodjatok, Hogy a farsangból kimaradtatok, Jön a másik is, lësz benne részetek, Lesz legény, kivel majd megesküdhettek. (Húsbeköszöntő) Hajjunk szót uraim! Ismét megérkeztem, nem jártam hiába, Oj jó étket hoztam valójába, Mej első eminus az étkek sorába. Ezen eledelért nagy próbát tettem, Egy szilaj bikával két nap verekedtem. Kicsinybe múlt, fogam, hogy ott nem feledtem, De odasë neki, csakhogy legyőzhettem. 259