Együd Árpád: Somogy néprajza I. • Somogyi népköltészet, 1975

VI. A MEGÁTKOZOTT LEÁNY 43. ELÁTKOZOTT MENYASSZONY Az aradi kislány Harmaccor fölkiált Férhöz adta magát, Maga a vőlegény, Ezért a vén anyja Édös anyámasszon, Nagyon elátkozta. Möghalt a menyasszon. Majd ha a hitre mész, Ekkor a vőlegény A hideg rázzon ki, Kést fogott kezébe, Nagyvacsora közben Kezéből mellébe, A l'ëlkëd száj Jon ki. Melléből szivébe. Elösször fölkiált Véröm a verőddel A kisebbig vőfény, Egy patakba foljon, Éd'és anyámasszon, Testem a testöddel Bágyod a menyasszony. Egy sírba nyugodjon. Másodszor fölkiált Lelköm a lelkeddel A vényebbig vőfény, Egy urat imádjon, Édös anyámasszon, De az a vén anyád Betëg a menyasszon. Istent sose lásson. Rinyakovácsi, Jancsó Györgyné, (sz. 190c) 44. AZ ARADI KISLÁNY Az aradi kislány Vacsorája előtt Férhöz akar mënni, A hideg rázza ki, De az édesanyja Vacsorája után Nem akarja engedni. A lelke szájjon ki. Nem hajol szavára, Először főkiált Férhöz adta magát, A kisebbik vőfény, De az édesanyja Édës anyámasszony, Nagyon megátkozta. Bágyodt a menyasszon. 53