Együd Árpád: Somogy néprajza I. • Somogyi népköltészet, 1975

Nem bágyodt, nëm bágyodt, Csak azért bánkódik, Messziről jött ide, Azért szomorkodik. Másodszor főkiált A nagyobbik vőfény, Édes anyámasszony, Betëg a menyasszony. Nëm betëg, nëm betëg, Csak azért bánkódik, Messziről jött ide, Azért szomorkodik. Harmadszor főkiált Maga a vőlegény, Édes anyámasszony, Meghalt a menyasszony. Ekkor a vőlegény Kést fog a kezébe, Kezéből a mellére, Melléről a szivébe. Véröm a verőddel Fojjon egy patakba, Testem a testeddel Nyugodjék ëgy sírba. Lëlkëm a lelkeddel Ëgy urat imádjon, De a jó édesanyád Istent soha ne lásson. Verje még az Isten Ojan édösanyát, Aki szívből átkozza Egyetlen leányát. Verje még az Isten Ojan édösanyát, Ki szívből átkozza Egyetlenegy leányát. Igal, Máté Józsefné, (sz 1905) 45. AZ ARADI KISLÁNY Az aradi kislány Férhöz akar menni, De az a jó anyja Nem akarta hagyni. Az aradi kislány Férhöz adta magát, De az a jó anyja Nagy átkot mondott rá. Hit, remény, szeretet Szájj

on át feletted, Menyegzős vacsorán Add ki a lelkedet. Először felkiált A legelső vőfény, Édës anyámasszony. Beteg a menyasszony. Nëm beteg, nëm beteg, Csak nagyon szomorú Mert most hozták ide Idegen országból. Másodszor felkiált A legkisebb vőfény, Édes anyámasszony, Beteg a menyasszony. Nem beteg, nem beteg, Csak nagyon szomorú, Mert most hozták ide Idegen országból. 54