Együd Árpád: Somogy néprajza I. • Somogyi népköltészet, 1975

Én kiváltlak bátyám, tégöd, Hadnagy uré löszök érted. Ne légy azé a huncfuté, Az akasztanyivalóé, Lányéletedet elveszi, Bátyádnak fejét vöteti. Nem szól erre Fehér Anna, Csak elmegy a fojosóra, Fojosóru a palotába, Lefekszik a nyoszojába. Aluszol-ë Fehér Anna, Kipiroslott kisded alma? Nëm aluszom, n'ém nyughatom, Mer a sok lánccsörgést hallom. Csak alugyál, csak nyugodjál, Csak engömet szivedbe zárj. A bérösök fáér járnak, Azok nagy lármává vannak, Csak alugyál, csak nyugodjál, Csak engömet szivedbe zárj. Aluszol-ë Fehér Anna, Édös kincsem, szép viánna? Nëm aluszom, nëm nyughatom, Mer sok puskalövést hallok. Csak alugyál, csak nyugodjál, A bátyádnak vége van már. Hadnagy uram, hadnagy uram! Átkozott légy hadnagy uram. Tűz előtted megáradjon, Sár utánad fölfakadjon, Lovad lába mögbotoljon, Földre tégöd agyonnyomjon. Mosdóvized vérré váljon, Kendőruhád möggyulladjon, A könyered kővé váljon, Isten tégëd mëg ne áldjon. Lászlómaior, DömötÖrfi József, (sz. iSgS) 38. FEHÉR LÁSZLÓ Fehér László lovat lopott, A fekete halom alatt, Hatot fogott suhogóra, Göre város csodájára. Rajta, rajta, hat vármegye, Fehér ' László bekéritve ! Kutya betyár, add meg magad, Vagy azt mondd meg, hogyan hínak? Az én lovam kesej lábú, Az én nevem Fehér László. Verjünk vasat a kutyára, Jobb kezére, bal lábára. Fehér Anna meghallotta, Hogy a bátyja el van fogva, Parancsolja kocsisának, Kocsisom fogjál be bátran. Kocsisom fo,gj be hat lovat, Tégy fel egy véka aranyat, Tégy fel ëgy véka aranyat, Kiszabadittom a bátyámat. Fehér László, kedves bátyám, Élsz-e, vagy talán meghaltál? Sem nem élek, sem nem halok, Most is rólad gondolkodok. 47