Együd Árpád: Somogy néprajza I. • Somogyi népköltészet, 1975

Átkozásom nëm szokásom, Tizenhárom sor patika, Mosdóvized vérré váljon, Ürüljön ki a számodra, Mosdóvized vérré váljon, Tizenhárom szekér szalma Törülköződ lobbot hányjon. Rohadjon el az ágyadba. Tizenhárom esztendőre, Vigyenek a temetőbe. Tizenhárom esztendőre Kivitték a Fehér Laci Biróját a temetőbe. Siófok (Nemesbük), Nagy Istvánné), (sz. i 37. FEHÉR LÁSZLÓ Fehér László lovat lopott, A fekete högyek alatt, Lovat lopott szerszámostul, Csikós fékkel, kantárostul. Utána ment Gönc várossá, Ötét csakhogy elfoghassa, Egész vidék faluiból, És csakugyan hadnagyostól. Isten jó nap, hadnagy uram! Fogadj Isten, édös fiam! Kinek hívnak, édös fiam? Majd megmondom, hadnagy uram Van-e néked apád, anyád? Igazán szóllítsd, mëg ne bánd. Nincsen nékem apám, anyám, Csak van nékëm ëgy szép hugam. Az én húgom Fehér Anna, A lovamnak fehér lábo. Nëm kérdem én a lovadat, Sëm a të kedves húgodat. Hanem kérdem a nevedet, Különben rossz lösz teveled. Fogjátok mëg a huncfutot, Az akasztófáravalót. Fehér László az én nevem, Megmondani mindig merem, Hogy engemet annak hívnak, És utánam nagyon vannak. Vigyétek le a tömlöcbe, Annak is a méjségébe, Kezét, lábát vasra verve Kivallatok mindent vele. Fehér Anna, hogy megtudta, Hogy a bátyja fogva volna, Fogd be kocsis a lovakat, Tégy mellém sok aranyokat. Isten jó nap, hadnagy uram! Fogadj Isten, gyöngymadaram! Miért jöttél szép aranyom? A bátyámér, hadnagy uram. A bátyádat kiadatom, Ha az enyém lesz galambom. Nëm szól erre Fehér Anna, Csak elmögy a fojosóra, Fojosórul a rostéjra, Hogy találna a bátyjára. Isten jó nap, édös bátyám! Fogadj isten, édës hugám! 46