Együd Árpád: Somogy néprajza I. • Somogyi népköltészet, 1975

Függ már a kereszten váltságunk nagy ára, Az egeknek aranyajtaja kitárva, A hét fájdalmú szűz roskadoz zokogva, Lelkünk rózsafáját csókokkal halmozza. Ó, hegedj be mély seb, hegedj be véres seb, Melyet fiam testén ütött a hegyes szeg. így sir, s ha Magdolna mellette nem volna, Szörnyű gyötrelmében a földre omolna. Libanon galambja, ó, ne búslakodjál, Szegfüszál, Mária, ó, ne hervadozzál, így vigasztalák őt, jaj mindhiába, Csak sir, csak hervadoz a szüzek virága. Most valósula be szivrepesztő álma, Nincs ir, nincs balzsam már az ő fájdalmára, Sirjunk Máriával mi is mindhalálig, Mig bánatos lelkünk a testtől megválik < Főnycd, BeJzh ]enő füzetéből 262. JÓ SZŰZANYÁM/ESEDEZVE KÉRÜNK Jó Szűzanyám, esedezve kérünk, Segitsd még az árva magyar népünk. Sirva nézünk a te trónusodra, Vigasztalj mëg të szép Szűz Mária. Jó Szűzanyám most eljöttünk hozzád, Hogy kitárjuk szivünk nagy fájdalmát. Sirva nézünk föl a magos égre, Jó Szűzanyám tekints le a népre. Jó Szűzanyám hallgass még imánkat, Segitsd mëg a szegény bús árvákat, Mert a szivük fájdalommal telve, r-rt nincs, aki kenyeret keresne. Sejítsd haza a mi fiainkat, Ne nézd kérünk, a mi kínjainkat, Legyen egyszer újra magyar ünnep, Jó Szűzanyám, segits ehhez minket. 194