Együd Árpád: Somogy néprajza I. • Somogyi népköltészet, 1975

Ne sírjatok szomorú özvegyek, Szűz Mária letörli könnyetek, Felviszi a fényes mennyországba, Odateszi szent fia jobbjára. Tapsony, Nagy Ferencné (sz. 19 263. EGEK KIRÁJNÉJA ÉS FÉNYES CSILLAGA Egek ikirájnéja és fényes csillaga, Ö a fényes csillag a szép Szűz Mária. Bújdosiik Mária sürü siralmában, Keresi nyughejét, sëhol nëm találja. Elmëgyen Mária ëgy kovács lakába, Kérvén ott szállást csak ëgy éjszakára. Bizony n=m adok én, mert sok vendégünk van, Az én szép szobáim mind elfoglalva van. De a kovácsnak ëgy vak, kezetlen lánya, Máriát szóllitja, istállóba utalja. Elmëgyen Mária rongyos istállóba, Megszülte szent fiát szénán a jászolba. Barmok lehellete melegítőé őket, lm, az Isten fia legottan született. Odament a leány, gazdag kovács lánya, Rongyos istállóban Máriát találja. Mondja Szűz Mária a nyomorult lánynak, Hajoj le të leány, vedd fel szent fiamat. Lehajolnék, de ó, fájdalom, nem látok, Kezem nincs, szent fiad fölvenni nëm tudom. Majd lesz néked kezed, majd lësz nëkëd szemed, Majd ád Isten kezet, majd ád Isten szemet. Lehajol, kinyúlván két ikeze, lát szëmë, Hazatér a leány vigan és Örömmel. Adj Isten jó napot, kedves szülő dajkám! ^ A Szűz Máriának mért nëm adtál szállást? Jaj, ha tudtam volna, hogy Isten anyja volt, Adtam volna szállást ezüstből, aranyból. Én feküdtem volna üres pallásomra, A szép Szűz Máriát ugy tiszteltem volna. Mert a szentháromság adja és engedje, Áldassék közöttünk az ő dicső neve. Tapsony, Nagy Ferencné (sz. 19 195