Együd Árpád: Somogy néprajza I. • Somogyi népköltészet, 1975
134. JUHÁSZ ANDRÁS Köszönhetem bajaimat A bogáti tiszttartónak. Mikor nála juhász voltam, Nyájam mellett elaludtam. A nyájaim elszéledtek, A lucernásba elmentek, Harminchárom fölfujódott, A tisztartó elbocsátott. Levelet is ojant adott, Senki el nem fogadhatta. Akkor betyár mégsem lettem, Csak disznókkal kereskedtem. Háromszor szerencsés voltam, Negyedikre rajt vesztettem, Osztopányi vörös biró, Az akasztófára való. Az állta nékem utamat, Elvette a disznaimat. Akkor möntem gyilíkulásra. Szőrt töttem én hat pajtásra, Akkor möntem gyilkulásra, Igyenëssen Osztopánba. Adjon Isten, vörös biró, jó estét! Adjon Isten, András fiam, szöröncsét! Vörös biró, vagy szöröncse, vagy halál, Vagy tégedet pisztol-goló eltalál. A Küáli ëggyet lütt a mellébe, Juhász András kettőt mëg a fejébe. Juhász András felült mindjárt lóhátra, Elvágtatott a vármegyeházáho. Adjon Isten szolgabíró, jó estét! Adjon Isten, András fiam, mi bajod? Szolgabíró igen nagy az én vétkem, Osztopányi bdrót agyonlüttem. Somogyvámos, Szálai György, (sz. i9 o( >) 135. JUHÁSZ ANDRÁS Köszönhetem bajaimat A bogáti tiszttartónak, Mikor nála juhász voltam, Nyájam mellett elaludtam. És mire én felébredtem, A juhaim elszéledtek, A fenyerbe belementek, Közülük sok fölfujódott. Közülük sok fölfujódott, Az intéző rajtam kiadott, Ojan levelet is adott, Kivel föl nem fogadhattak. És azután betyár lettem, És disznókkal kereskedtem. Az osztopáni vörös biró, Az akasztófára való. Az állta nékem utamat, Elvette a disznaimat, A disznaimat elvette, Magam börtönbe vettette. Somogyvár, Pap János, (sz. 1903) 123
