Együd Árpád: Somogy néprajza I. • Somogyi népköltészet, 1975

XVI. A JUHÁSZLEGÉNY ÉS A BÁRÓLÁNY 84. A KISASSZON GÚLÁJA Csöndes este szállott le a pusztára, Elnémult a bodor tinóm kolompja, Csak egyedül sírdogál a furuja, A kisasszon az ablakból hallgatja. Kint a pusztán gujásbojtár vagyok én, Ezër darab marhát, lovat őrzök én, A kisasszon ha kijön a pusztára, Mosojogva néz a gulásbojtárra. Szépen legel a kisasszon gúlája, A kisasszon maga sétál utána, Már messziről kiáltja a gulásnak, Szivem gulás, terits le a subádat. Hogy teritteném le az én subámat, Hisz elhajtják az én fóka gúlámat. Hiszen avval szivem gujás ne gondojj, Kiváltja az édösanyám, ha mondom. Lányom, lányom, lányomnak se mondalak, Minthogy téged egy guj ásnak adjalak, Jó van anyám, nëm bánom, hát tagadj mëg, Те meg szivem a gujásér hasadj meg. Még a búza ki sem hanta a fejét, Már a madár mind elhordta a szömét. Jaj, Istenem, én Istenem, Istenöm, Látod anyám, mire vitt a szerelöm. Lâszlomajor, Dömötörfi József, (sz. iSgj) 85. A BÁRÓNÉ GUJÁJA Szépen legel a báróné guj áj a, A báróné maga sétál utána. Szivem gujás teritsd le a subádat, Had csókolom mëg a picike szádat. Я 8