Együd Árpád: Somogy néprajza I. • Somogyi népköltészet, 1975

Nëm terittem le én az én subámat, Mer elhajtják az én kedves gujámat. De fcë azzal guláslegény ne gondolj, Maj kiváltja az én apám, ha mondom. Lányom, lányom, lányomnak se mondalak, Hogy én téged egy gujásnak adjalak. Édesapám, inkább engem tagadj még, Mert a szivem a gujásér hasad mëg. Igal, Máj József né, (sz. içoz) 86. A KISASSZON GUJÁJA Szépen legel a kisasszon gujája, A kisasszon maga sétál utána, Már messziről kiáltja a gujásnak, Szivem gujás teritsd le a subádat. Nëm terittem én le az én subámat, Mer elhajtják az én kedves gujámat, De te avval édös gujás ne gondujj, Majd kiváltja édösanyám, ha mondom. Édesanyám, váltsa ki a gujámat, Lányával töltöttem az éjcakámat, Lányom, lányom, lányomnak se mondanak, Mind én téged egy gujásnak adjalak. Slingütt szoknya nem gujásnénag való, Slingütt szoknya nëm a harmadba való, Slingütt szoknya nem gujásnénak való, Sárga cipőd nëm a harmatba való. Nëm bánom én, ha illik is, ha nëm is, Kedves szeretőm voltál, mög löszöl is. Jaj, de szépön kifaragták azt a fát, Kire szögény gujáslegént akasszák. Én is elmögyök az akasztására, Én töszöm a kötelet a nyakára. Rinyakovácsi, Jancsó Györgyné, (sz. 1906) 89