Együd Árpád: Somogy néprajza I. • Somogyi népköltészet, 1975

Báró lánya nëm a gujáshoz való, Slingës szoknya nëm a harmatba való, A slingemből két arasztot levágok, Tiéd leszek szívem gujás a nyáron. Lányom, lányom, lányomnak se mondalak, Ha én téged ëgy gujáshoz odadlak. Nëm bánom én édesanyám, tagadj meg, De a szivem a gujásért hasad meg. Másnap osztán Szendre báró bújába, Kivágtat a közel lévő tanyára. Megkérdezi a legelső bojtárát, Nem látta-ё Szendre báró Mariskát? Nem láttam én Szendre báró Mariskát, Ha nem hiszi, vizsgálja mëg a tanyát, Nyissa be a tanyájának ajtaját, Ott találja Szendre báró Mariskát. Szendre báró hintót küld a leányért, Kilenc zsandárt meg a gujásbojtárért, Elől viszik a kiasszonyt hintóval, Utána a gujáslegényt vasalva. Kastéjkertben most vágják ki azt a fát, Amire a gujáslegényt akasztják. Mér szerettem, mér szerettem bárólányt, Mér nëm szerettem ëgy igaz szegény lányt! Kastéjkertben most faragják azt a fát, Amire a gujáslegényt akasztják, Fújja a szél gyócsingét, gyócsgatyáját, Nëm öleli többé a báró lányát. Mért is lettem, mért is lettem bárólány, Mért nëm lettem én ëgy igaz szegény lány? Akkor talán én is boldog lehetnék, Azé lennek, kit igazán szeretnék. A faluba végigmenni nëm merek, Mert azt mondják, fekete gyászt viselek, Gyász a ruhám, fehér az én jegykendőm, Gujáslegény nëm lesz többé szeretőm. Amott áll egy sudár nyárfa magába, Furujaszó nëm hallatszik alóla, Furujaszó nem hallik a tanyára, Mëg is halt már Szendre báró leánya. Buzsák, Horváth Zsuzsa, Kis Joli, (sz. 1954) 87