Frankl József: Somogyi orvostörténeti szemle (Kaposvár, 1973)
Fejezetek Somogy megye orvostörténetéből a XVIII—XIX. században BEVEZETÉS Somogy megyében a török uralom másfél századát alig több mint 200 település (225) vészelte át. A lakosság 1720-ban a régebbi, hiányosan feltételezett 29 500 fő helyett — a visszakövetkeztető statisztikai módszerek szerint — 65—80 000 főre tehető. Utóbbi adatok azt bizonyítják, hogy a megye népe testben megtörtén, lélekben meggyötörtén, elszegényedve és lerongyolódva ugyan, de a legnehezebb időkben is kitartott hazája földjén. — Bél Mátyás pedig arról írt, hogy Somogy egy szigethez hasonló, melynek úgyis sekély folyóvizei sással és bozóttal födött, kiterjedt posványos állóvizeket alkotnak. A felszabadító háború négy éven át tartott; ölt, pusztított, rabolt a török. A visszafoglalt területeken katonai uralom alatt kerületeket, tartományokat állítottak fel: rosszabb lett a nép helyzete, mint a török hódoltság alatt volt. — Csaknem 10 év telt el, amíg Bécs belátta »próbálkozása« sikertelenségét és visszaállították a vármegyei rendszert. — A Rákóczi-szabadságharc elvesztése után a többségében kuruc lakosság élete ismét nehezebbre fordult. — A század elejére jellemző a szóládiak 1745-ben kelt beadványa: »Atyáink a változó háborús időben nyilván a faluban nem lakhatván — a zsoldosok, az adószedők és a dézsmát behajtó egyháziak elől menekülve — pincékben, földi lukakban laktak.« Számos falu lakossága az erdőkbe, a mocsarakba húzódott, ott talált menedéket; mondhatnók: male vixit, pedig bene latuit. A bozótokkal, nádasokkal, mocsarakkal és irdatlan erdőségekkel telt, elvadult tájjá züllött vármegyében jelentéktelen hely volt Kaposvár. A kuruc—labanc harcok alatt két ízben pusztította el tűzvész, szinte teljesen megsemmisült. Várát 1702-ben lerombolták; a bontási anyagból: fagerendákból, sövényből, fazsindelyekből építették fel valószínűleg még ugyanabban az esztendőben a piactéren (ma Kossuth-tér) az első templomot. Az első házak sárral tapasztott sövényből készültek, csupán a század második felében tértek át a tömésfalra, majd a téglából való építésre. Az épületeket zsúppal vagy náddal fedték. A földszintes házak mentén futó, kövezetlen járdák mellett nyitott árkokban folydogált a bűzös szennyvíz. Kaposvár ekkor tulajdonképpen még falu, amolyan kis mezőváros, mely 1712-ben indult el az újratelepítéssel a fejlődés útján. A vármegyei összeírás 1733-ban már mezővárosnak nevezi. 5
