Frankl József: Somogyi orvostörténeti szemle (Kaposvár, 1973)
A visszatért földesurak egyre növelték az úrbéri terheket, a jobbágyi szolgáltatásokat; az ispánok pedig verték, bebörtönöztették, sőt megbotoztatták még a panaszt tevőket is. »A somogyi jobbágy — telkes, zsellér, árendás, akit egyaránt nyomott a robot, a fonópénz, a disznó — és méhtized, az összes parasztnyomorító kilenced, s a földesúri követelések egész sora — titkos összejövetelre bújt össze napszállat után a falvakban, földből vagy vályogból vert házainak szalmafödelei alatt.« A durva bánásmódtól elkeseredett parasztok saját kezükbe vették sorsukat. »1745-ben Cserti György Csurgón, Szalai Sándor Alsókon, Kasza János pedig Nagymartonban szólította fel ellenállásra a falvak lakosságát, elűzték a dézsmarovókat, kiverték a falvakból az uradalom tisztjeit és megtagadtak minden úrbéri szolgálatot.« Festetics, a földesúr — a vértesek segítségével — kegyetlen bosszút állott. — A somogyi jobbágy-paraszt mozgalmak 1768-ban az Eszterházy elleni ún. kaposvári lázadás leverésével értek véget; az uradalmi hajdúk, a város polgárai és iparosai védték meg »gazdájukat«. Az urasági kizsákmányolást végül az 1767-ben megjelent urbárium »szentesítette«. Somogy népének egészségügyi helyzetéről ezt írja Csorba: »Nálunk már az őskorból a’ nép életéhez tapadt szokás az, hogy valának csontrakók, kenyő-asszonyok, szélhüdés, görcsök ellen füvekből, szénapolyvából készült fürdőket adó, sülyfüstöléssel pepetselő asszonyok, sőt dühös kutyamarást, víziszonyt is gyógyító javósok. — Még a’ bevándorlóit német gyarmatok is magokkal hoztak illy szokást: emlékezem, hogy Mocsoládon egy már megmagyarosodott család’ tulajdona volt egy érczedény méregpohár név alatt: ha ebbe estve bort töltöttek, ’s reggel a’ beteg megitta, reá bőven hányás és székürítés következett nagyobb, vagy kisebb mértékben, leginkább ahhoz képest, mint savanyúbb volt a’ bor, ’s így többet vagy kevesebbet oldozott fel azon érez (piskolez) pohárból.« Amikor a nép »általános« egészségéről nyilatkozik, megemlíti, hogy »a’ nyár égető melegében foglalkozást igénylő életmód sok nyavalyát, hidegleléseket, vérhast, cholerát okoz«, télen pedig »eséseket, dőléseket, ficzamokat, csonttöréseket, sőt meg-hűtés általi agy-gyuladásokat, hagymáz alakban, köhögéseket tüdő-lobig emelkedve .. .« — A járványokról így ír: »Az ég, föld, légkör örökös — de még eddig tudomásunkat túlhaladó erőnyi olly változások alá van vetve, . . . melly valamint a’ házi állatokra, úgy emberre is a’ -legjózanabb orvosi észrevételek szerént hatályt gyakorol, és népiesen szólva majd járvány szemfájást, majd járvány vérhast, — hurutot —, skarlátot, vörös vagy hójagos himlőt, cholerát stb. idéz elő.« — »Honos kórnak« mondja a’ vízrákot (noma, — Wasserkrebs); pokolvart (carbunculus, anthrax, Brandblatter), megemlíti a váltólázakat, melyek hasdaganatokat és vízkórságot okoznak. Kaposváron a Kapos kiöntése és a mocsarak kigőzölgése miatt a levegő különösen egészségtelen volt; váltóláz-malária szinte minden évben járványszerűen jelentkezett. Valóban az újra benépesített földön keserves volt az élet; a megélhetés komoly nehézségekbe ütközött. A vetésterület kicsiny és a termelési színvonal alacsony volta miatt nemcsak állattenyésztésre, hanem halászatra és vadászatra is szükség volt. Az említett betegségek, járványok 6
