Dr. Temesváry Ferenc: „Midas csináltattta aranyos szerszámját” 1969

csaknem minden valamirevaló ötvösmester ismerte. Az aranyozás különféle nemei, a filigrános technika egész köre, több régóta dívó s néhány akkoriban feltalált zománco­zási mód, drágakő, korall, gyöngy, megannyi hathatós díszítési eszköz az ügyes ötvös szertárából nem hiányzott. Maguk készítet­ték el a rajzokat, kísérletezték ki, alkal­mazták a motívumokat, s ezeket könyvbe rögzítették. Műhelytitkaikat, tradícióikat nemzedékről nemzedékre származtatják to­vább. Mások a külföldi mintákat követték, egyesítve a magyar és keleti motívumokat, hogy versenytársai lehessenek a jobb körül­mények között működő külföldi piacnak. A köznapi használatban levő fegyveranyagon is alkalmazzák az új motívumokat, érez­tetik a „keleti szemléletet", csak tompítot­tabb formában. A tárgyakat a rávésett bölcs mondások, intő szavak, a megrendelő családi címere rendkívül változatossá teszi. Alkotásaik bámulatosan gazdag képzelő­erőről és a jelképek iránti nagy előszeretetről , tanúskodnak. A mithológiai emberi és állati lények kedvelt motívumok. Ezek alkalma­zásával a régi kor gondolkodásának meg­felelően mindig kifejeztek valamit. A vallá­sos művész inkább a legendák alakjai felé fordult. Ezek között komoly szerepet kapott Noé bárkája, Szent György alakja, vagy a gyermeket tartó Jézus. Mások a szobrá­szati vagy dramatikus hatást az opálok vagy gyöngyök diszkrét fényével, a smarag­26 dok, rubintok, zafirok erős színhatásával, a

Next

/
Thumbnails
Contents