Gönczi Ferenc: A Somogy Megyei Múzeum 25 éves története, 1935

54 Stephaich Pál alispánnak a múzeum ügye iránt nyilvánuló meleg szeretete a helyiségek puszta átengedésével nem záródott le, mert e helyiségeket ki is tisztogattatta, kifestette, fűtésükről, világításukról gondoskodott, az irodai szükségleteket biztositotta, sőt egy megyei szolgát is rendelkezésre bocsátott. A vármegyeházi helyiségek rendbehozatala után kezdtünk kiköltözködni a városházáról, hol 1927. február hónaptól 1933. évi május hó 15-éig, tehát több mint hat évig találtunk otthont. Ezen hat év döntő jelentőségű volt a múzeum fejlődésére. Amint már emHtettük, itt rendezte az igazgató a múzeumi tárgyakat, itt raktároztatta е1

л szakok szerint^ ládákban, oly rendszerességgel, hogy azok kitárolása semmi akadállyal nem járt. A vármegyeházára való költözködéshez a vármegye ingyen napszámosokkal járult. A festményeket, edényeket, kényesebb, törékeny múzeumi tárgyakat a polgári iskola növendékei vitték át. Tehát az átköltözködés alig került valamibe. A múzeum anyagát szakok, csoportok szerint mindjárt az előre kitervelt helyiségekbe vitettük, ahol azokat kitárolni szándékoztunk., Persze kronologikus sorrendben a rendszerességet s szakszerűséget az elhelyezésnél a helyiségek annyira különböző térfogata miatt nem vihettük eléggé keresztül. Pl.: szakok szerint az őskőkorszakkal kellett volna kezdenünk^ az újkőkorszakkal stb. folytatnunk. Igen ám, csakhogy nagy halászati anyagunkat csak az első helyiségünkben^ az'5Í négyzetméter alapterületű folyosón tudtuk elhelyezni, tehát elébe került a legrégibb korszaknak. A történeti rész szobájába kellett beszorítani a kismesterségek anyagát is stb. A kitárolás kezdetben igen lassan haladt, mert az ujkőkorszaki (neolithicum), továbbá a bronz-, hallstatti, kelta, la Téne s római korszak tárgyaiból alig volt valami meghatározva. Ezeket túlnyomó részben Gönczi Ferenc, néhányat a Magyar Nemzeti Múzeum Régiségtárának szaktudósai határoztak meg. Több izben dr. Pogány Jenőné szül. dr. Gerecze Jolán, a kiváló régész, segédkezett az archeológiai s Mérei Andor erdőfőmérnök, jeles numizmatikus, az érmek meghatározásában. A történelmi részben, ahol a tárgy meghatározásában megakadtunk, a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Tárához s a budapesti Hadtörténelmi Múzeumhoz fordultunk, A többi tárgyak kitárolásánál már nem szorultunk másokra. Gönczi Ferencnek a rendezésben kiválóan buzgó s lelkes segitőtársa volt Kovács Jenő József festőművész, a mu-