Gönczi Ferenc: A Somogy Megyei Múzeum 25 éves története, 1935

55 zeum, képtárőre, ki különösen a néprajzi s képzőművészeti rész kitárolásánál buzgólkodott, egyúttal — párhuzamosan — az újonnan meghatározott tárgyainkat rajzolgatta le s ezzel összes muzeális tárgyainkat megörökítettük kartonlapokon szinesen, a szakleltárakban pedig tollrajzzal. A kitárolásnál minden tárgy nevét, néhol használati módját leírtuk s a tárgyra függesztettük. Egy eis csoportoknál, mint: a kismesterségeknél, szépművészetnél a tárgy készítésének a módját is ismertettük; egyúttal, ahol módunkban volt, a kiállított anyag kiegészitő ismertetéséheiz számos, különösen néprajzi vonatkozású képet, szines rajzokat szereztünk be, illetőleg készttettünk s készíttettünk., E képek különösen kedveltek a közönség körében, mert szemléletükkel jobban megérti a kitárolt anyagot, annak szerepét s jelentőségét. A kitároláshoz aránylag elég szép számú bútorunk volt, de ez nem volt elég a kifüggesztést igénylő tárgyainkhoz, azért külön e célra Stephaich Pál alispántól s a közoktatásügyi minisztertől segélyt kértünk. Az alispán három izben adott 230, 50 és 300 P-t, a vall.- és közoktatásügyi miniszter egyszersmind enkorra 500 P-t. Tehát reudkivüli segélyként 1180 P-höz jutottunk. A hiányzó, aránylag kicsi összeget, egyesületünk fedezte. A berendezkedés közel 1300 P-t igényelt. Ezen rendelkezésünkre álló pénzzel a legnagyobb takarékossággal gazdálkodtunk. Csak a nagyobb, jelentősebb bútorokat készittettünk iparosok által, a többit házilag egy ügyes ezermesterrel, napi 1.60 P napszámbér mellett. A tárgyak befestesét magunk végeztük. így magyarázható meg, hogy a bútorok s egyéb kitároláshoz szükséges tárgyak készítése oly szerény összegbe került. A rendezés néhány hét hiján egy évig tarott, aminek befejeztével egy pár napra muzeumunkat átadhattuk a nyilvánosságnak. шшшшЕшв^т