Dél-dunántúli tájházak (2008)

A 19. században épült, vert falú, eredetileg zsúptetős házat kétszer építették át. Először a nyitott kéményű konyhát téliesítettek és a zsúptetőt cserepesre cserélték, az 1930-as években a házzal párhuzamosan új istállót és fészert emeltek, miközben a régi istállót szerszámos kamrává, műhellyé alakították át. A lakóház a protestáns vallású németek tárgyi kultúráját mutatja be, melyet Lackner Aladár gyűjtött össze. Az első szoba a két világháború között élt emberek ízlésvilágát reprezentálja. A szekrények és ládák ebben az időben még tele voltak viseleti darabokkal. A lakókonyha szekrénye, fali tékája, az asztal paddal, szép csempéjű takaréktűzhelye - mely a hátsó szobát is fűtötte - a hétköznapokat idézi. A hátsó szobában a hímzett dísztörölközők és a gyöngyös főkötők szép sorozata látható. A folyosó végén nyílik az eredeti használati tárgyakkal berendezett kamra. A polcokon szódás és befőttes üvegek, edények, hurkatöitő, zsírosbödön, túróprés. Linen vezet a lépcső a padlásra. Az egykor a lakóházzal egy fedél alá épített istálló ma a kenderfeldolgozás eszközeinek a tároló helye. A ház mögött sertésól áll. A telket lezáró löszfal üregeiben - melyből az építkezéshez kitermelték a földet - a krumplispincét, a borospincét, a baromfi ólat és sütőkonyhát találjuk. Nyitva tartás: a tájház előzetes bejelentés alapján látogatható. Elérhetőség: Szegletes János Tel.: 74/448-543