Dél-dunántúli tájházak (2008)

A 17. század végén a magyarokon kívül, horvát nemzetiségű családok népesítették be a Kis- és Nagyberek vidékét, így Buzsákot is. Építkezésükre a 19. században a vert falú, szoba-konyha-kamra beosztású, ollóágasos tetőszerkezetű, elől csonkakontyos, hátul teljesen kontyolt, nádfedésű lakóépület volt jellemző. Ennek szép példája az 1970-es évek végén felújított nagygazda ház, a mai tájház. Az épület oldaltornácos, mellvéddel ellátott, innen nyílik a szabadkéményes konyha, benne a sütőkemencével és a katlannal, majd a bejárattól balra az első, jobbra a hátsó szoba. A konyhából fűtötték a szobák szemeskályháit, de itt füstölték a kürtőben disznóvágás után a sonkát, kolbászt és a szalonnát is. Az első szoba és a konyha a 20. század eleji állapotoknak megfelelően van berendezve. A hátsó szobában vitrinekben őrzik az egykori és a 20. század második felében megújított népi díszítőművészet jellemző darabjait. A telek végében istállós pajta áll, melyet a felújítás során vendéglátóhellyé alakítottak át. A lakóházzal szemben álló egykori magtárban ma képeslapokat, színes kiadványokat és népi iparművészeti termékeket vásárolhatnak a látogatók. A szabadtéri színpad folklór előadások színtere, a szín alá utólagosan emelt kemence ételei a hagyományos ízek újra felfedezésére bíztatják a látogatókat.