Szapu Magda: Gyermekjátékok (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 3. Kaposvár, 1996)

MOZGÁSOS JÁTÉKOK

Mind a falusi, mind a városi fiatalok körében megtalálható e erőt és ügyességet kívánó játék, amely megmozgatja az összes felsőtesti izomcsoportot. Gönczi KAPOSSZENTJAKABRÓL hoz példát, ahol a két fiú célja egymást minél magasabbra emelni (1949:82.). BALATONSZENTGYÖRGYÖN is előszeretettel játszották (Simon J. 1976:69.). UGRÓISKOLA Magyarországon általánosan elterjedt játék, Angliában és Észak-Amerikában „hopseotch", spanyol nyelvterületen ,parma" a neve. Ázsiában is több helyen ismerik. Magyarországon sántikának, ickázásnak is mondják. Legrégibb írásos feljegyzése az 1500-as évek közepéről, Rabelais-től származik. Egyes kutatók szerint a spirális forma az eredeti, mely a halált és az újjáéledést fejezi ki. A keresztény korban ezt a kereszt jelével szimbolizálták. A játékban gyakran még a mennyország - pokol is szerepel (Lázár K. 1990:583.). A játék lényege, hogy a játékosok a földre rajzolt ábra kockáin meghatározott sorrendben végigugrálnak. Több száz fajtája közül két fő formája van. Az egyik a csigavonal formájú ábra. Ezen dobókő nélkül kell fél lábon a kör közepéig ugrálni, ott a másik láb letéteje után meg kell fordulni, majd ismét fél lábon visszaugrálni. A kockákra osztott téglalapban a számok sorrendje szerint ugrálnak először páros, majd fél lábbal. A vonalra lépő, vagy tévesztő kiáll a játékból. Játsszák még dobókővel (kavics, cserépdarab). Itt a játékos a dobókövet az első kockába dobja, végigugrálja az ábrát és visszafelé felveszi fél lábon - a követ. Van egy iskolája. Ezt ismétli, amíg nem vét. Ha kiesik, legközelebb annál a kockánál kezdi, ahol elrontotta. 51.ábra. Sántika (Mike-Simon 1976:1. ábra nyomán) 13. kép. Sántikáló játék. Kéthely, 1920-as évek