Szapu Magda: Gyermekjátékok (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 3. Kaposvár, 1996)

MOZGÁSOS JÁTÉKOK

ÖLBELI GYERMEK JÁTÉKAI A gyermekkor játékainak egyik nagy csoportját az ölbeli gyermek játékai (régebbi nevükön a dajkarímek) alkotják (Haider-Szemerkényi 1977:549.). Ezek a kisgyermek dallamos vagy ritmikus mondókával kísért játékai. Zömük országosan ismert, így megyénkben is. Elősegítik a gyermek mozgásának és értelmének fejlődését, ugyanakkor az érzelmi kapcsolatok elmélyítését is (vö. még Tátrai Zs. 1988:586.). A gyakran tréfálkozó játékok lényege a gyermek bizonyos testrészeinek a mozgatása (pl. hintáztatok, táncoltatok, járni tanítók, csiklandozóknevettetők, háton vives, tenyeresdi, cirógató stb.). A gyermekkor egészét felölelik, témájuk szerint pedig két nagy csoportra oszthatók: a természeti környezettel (növények, állatok, égitestek stb.) és a társas érintkezéssel kapcsolatosakra (a hétköznapokhoz és az ünnepekhez fűződő események). Gönczi az ölbeli gyermekjátékaival kapcsolatban az alábbi gondolatokat rögzíti: „Midőn a kisgyermek lelkének pirkadása, szellemi ébredése jelentkezik, közelebbről kezdenek vele foglalkozni. Kik? Az anya s nagyobb gyermekei. E foglalkozás a gyermek lelki fejlődését kísérő enyelgő, incselkedő, mulattató szórakoztatásban nyilvánul (meg). Ennek, természetesen száz és száz módja van: kis szájának ujjal való ingerlése nevetésre, nézegetősdi, környezetbeli tárgyak játszi ismertetése, családbeliek ismertetése, mások veregetése stb. Mindezeket itt felsorolni teljes lehetetlenség. Különösen idősebb leánytestvérei évődnek, játszadoznak a gyermekkel. Az öregebbek s az apa a legritkábban." A továbbiakban Gönczi megjegyzi, hogy az egyke terjedésével „e kedves dolgok már kihalóban vannak". A gyermekkel legelőször - Gönczi megfigyelései szerint - úgy kilenc hónapos korától kezdenek játszani, amikor a kisgyermek már felfigyel a jelenségekre. Elsőként a homlok-összeütögetés és pislogtatás, nevettetés, csiklandozás a gyakorlat, majd a különböző testrészekkel való játék (tenyeresdi, csipkedő, kéz- és lábütögető, hintáztató stb.). Az Együd-hagyatékban található, még publikálatlan anyag közlésén túl besoroltuk kiadványunkba a már publikált, de nehezen hozzáférhető játékokat is. ARCSIMOGATÓK A kisgyermek első játékai azok, melyeket a felnőttek játszanak vele: simogatással, csiklandozással, egyszerű, egy-két soros mondókákal mulattatják, csitítják. Az arcsimogató megnyugtatja a kisbabát (Lázár K. 1992:577.). Gönczi Ferenc a szemléltető mulattatások közül publikált három példát: Itt az oltár (homlokára téve a gyermek kezét), Itt a gyertya (a két szemét mutatva), Itt a vánkos (arcát), Itt harangoznak (orrát), Itt jön ki a pap (száját mutatva).