Szapu Magda: Gyermekjátékok (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 3. Kaposvár, 1996)

ESZKÖZÖS JÁTÉKOK

ket is. Gönczinél (1949:89-90.) „kanászos" ALSOKON, „likra pógár" KAPOSSZENTBENEDEKEN és „ csűrözés " KUTASON. CSURGÓN Hajdú gyűjtötte fel a játékot ( 1971:157.) „ likra pógár " néven. A megyei múzeum adattára a VÍZMENTÉRŐL, SZABADIBÓL hoz példát (SMMI-NA 657. sz.). A játékot egy vagy több csapat játszhatja, viszonylag kisebb területen. A szabályok somogyi leírása Együdtől származik (1981/a:108—109.)Rajzoljunk egy kb. két méter átmérőjű kört, azon ássunk, vagy rajzoljunk lyukakat. A lyukak száma eggyel kevesebb legyen, mint a játékosoké. A kör közepére szintén egy lyuk kerül, akkora, hogy abba egy maroklabda (régebben rongy- vagy szőrlabda, újabban teniszlabda is lehet) beleférjen. Minden játékosnál kb. egyméteres bot van, melynek alsó végét a középső lyukba helyezik a labdával együtt. A játékosok így indulnak el lassan balra, jobb kézzel fogva a bot felső végét. Közben ritmikus hanglejtéssel, hangosan mondják: „Likra pógár, kapura hajdú", vagy „Likra pógár, kapura, kapura, egy-kettő-három" stb. A mondóka utolsó szótagjára hirtelen kilökik a lyukból a labdát, és mindenki szalad magának lyukat foglalni a körön. Akinek ez nem sikerül, kanász (pásztor, hajdú, hajtó) lesz. A kanász feladata az elgurult labdát a középső lyukba behajtani. Amennyiben ez sikerül neki, újra kezdődik ajáték. Ám a lyukba igen nehéz feladat behajtani a labdát. A körön lévő társak azon igyekeznek, hogy azt elüssék. Ekkor a kanásznak lehetősége van arra, hogy lyukat foglaljon. Ha ez sikerrel jár, a lyuk egykori gazdájából kanász lesz. Sem a labda begurítása, sem a lyukfoglalás nem könnyű feladat. Hogy ne maradjon vontatott ajáték, a csapat vezére elkiáltja magát, hogy „csere", vagy „fuss": ekkor a körön lévők helyet cserélnek. A kanásznak ez újabb lehetőség lyukfoglalásra vagy arra, hogy a körbe hajtsa a labdát. Ez utóbbit rendkívül nagy izgalom kíséri. Gyakran társaik megtréfálására is alkalmazzák a kanászok. Együd megjegyzi, hogy egykori tanítványai legkedvesebb játéka a csülközésen és a métán kívül ez volt. Lányok is játszották. Veszélyessége abban rejlett, hogy a bot szemmagasságba kerülhetett. Gönczi a KAPOSSZENTBENEDEKI játékban a típus négyzetes változatát írja le (1949:90.). A játékosok négyszögben, egy-két lépésnyi távolságban, négy lyukat ástak. Közepére került az ötödik, ahová a labdát tették. A középső lyukhoz állt a kanász, a többihez a pógár. Mindenkinek bot volt a kezében. A középső lyukból a kanász kiütötte a labdát és utána futott, hogy botjával visszafordulva a lyukba terelje azt. A polgárok elébe állva, botjukkal igyekeztek ezt meggátolni. Ha a kanásznak ez alatt sikerült valamelyik lyukba tenni a botját, szerepet cseréltek. KAPOSSZENTIAKABON a beás cigányok is az Együd által leírtak szerint játszották a játékot (EH 220/A sz.sz., AK: Sánta Ferenc, sz. 1922., Gyi: 1982., uő még a 257/B sz.sz.). BERZENCÉN Sánta Vendelné Csalfa Mária mondta el Orbán Csabának a 37. ábra. Kanászozás (Együd 1981/a: 109. nyomán)