Szapu Magda: Gyermekjátékok (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 3. Kaposvár, 1996)
ESZKÖZÖS JÁTÉKOK
játékot (EH 203/A sz.sz., AK: sz. 1896., Gyi: 1975.). A kísérő szöveg itt az alábbi volt: „Likra pógár, kapura egy! Likra pógár, kapura kettő! Likra pógár, kapura három! Futás!" A játék a fentiekkel azonos módon zajlott. BűSSÜBEN a szöveg kicsit más volt: „Likra-likra, kapura-kapura, aki likra nem talál, az lesz a kiskanász!" (EH 48/B sz.sz., AK: Nagy-Mózes Lajos, sz. 1914., Gyi: 1981.). ZAMÁRDIBAN a vers „Likra-likra egy, likra-likra kettő, likra-likra három!". A játék a fentiekkel azonos (EH 249/B sz.sz., AK: özv. Nóvák Ferencné, sz. 1901., Gyi: 1982.). SZÁNTÓDPUSZTÁN és környékén többféleképpen nevezték a játékot, mondták kanászozásnak is (Együd Á. 1985/b:63.). GÖRCÖLÉS A SPORTSZERŰ NÉPI JÁTÉKOK közül a BOTOS PÁSZTORJÁTÉKOK egyik típusaként írja le Együd e játékot görcözés, görcölés, görcsözés címmel (1981/a: 112.), Gönczinél (1949:89.) a LABDÁZÁSOK között találjuk visszaütő, vagy görcös, csiptezés, csesz megnevezéssel, Lázár Katalinnál (1990:572.) görcölés a SPORTSZERŰ NÉPI JÁTÉKOK címszó alatt. Ajáték leírását Együd alapján közöljük. Ajáték helye lehet a szabadban, de teremben is. A pálya mérete helyenként és nemenként is némi eltérést mutat. Általában 5x10 vagy 6x15 méteres, téglalap alakú volt, középen egy felezővonallal. A pálya sarkainál, valamint az oldalvonalak és a felezővonalak metszéspontjainál egy-egy, kislabda számára készült, lyukat fúrtak. Eszközök: egy labda (régen rongy- vagy szőrlabda, újabban gumi- vagy teniszlabda), a játékosok számára egy-egy „lapickafa", ütőfa, melynek mérete 70-80 cm hosszú. Az ütőfák száma a hatszemélyes játéknál négy darab. A hatszemélyes játék változatban a pálya négy sarkába fúrt lyukba/gödörbe egyegy játékos bedugja ütőfájának végét. Az alapvonalakon kívül egy-egy adogató áll. Az adogatás vagy a labda ívben röptetése alatt (tetszés szerint) az egyik hosszanti oldal sarkainál álló ütőpár igyekszik úgy eltalálni a labdát, hogy az minél meszszebbre szálljon. Ha ez sikerül, akkor az ütőpár összefut a felezővonalig, hogy a görcölést elvégezze (megegyezés szerint kétszer, háromszor). Ekkor vívásszerűen, gyorsan összekoccintják botjaikat, majd igyekeznek vissza saját helyükre. Ezalatt az adogatok egyike a labdáért szalad, hogy mielőbb visszajuttassa azt dobótársának. O az egész görcölés alatt ott áll a szabadon hagyott lyuknál, hogy a visszakapott labdát belehelyezze az ütő gödrébe. Ha ez sikerül, akkor cserélnek. Az oldalvonalon álló ütőpárból adogató lesz, amazokból pedig ütő-görcölők. Ha nem sikerül a labdát a lyukba tenni, folytatódik a labda passzolgatása, ám most a másik ütőpároson van a sor. Minthogy az egy oldalon levő párnak elég nehéz elütni a labdát, megegyezhetnek abban is, hogy a mindkét oldalon levő pár elüthesse az adogatok labdáját. Ha nem kötötték ki előre az ütés mikéntjét (pl. csak leszálló szakaszban), akkor ők az oldalvonal mentén szabadon mozoghatnak és bármelyik repülési szakaszban elüthetik a labdát. Ennél a variációnál természetesen mindkét oldalpár görcöl. Az adogatóknak így könnyebb a dolguk, hiszen négy lyuk közül választhatnak.
