Szapu Magda: Gyermekjátékok (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 3. Kaposvár, 1996)

ESZKÖZÖS JÁTÉKOK

botot a játékos számára kijelölt lyukba igyekezett beletenni. Ha ez sikerült, a dobó lett a cucás (Gönczi F. 1949:91-92). A KÉTHELYI borsós játékot nagyobb térségben 10-12 fiú játszotta. Egy téglára itt is deszkát helyeztek, haránt fektetve. A deszka végére 7-8 cm hosszú borsót, kis cöveket tettek. A deszka előtt a földbe lyukat ástak. A deszkához közel oldalt az adogató állt. A dobók botjukat sorban a borsóra dobták. Akinek sikerült a borsót eldobnia, botjáért rohant, a kapók pedig a borsó után futottak. Aki botját előbb tette bele a deszka előtti lyukba, győzött. Ha a nyertes a dobó volt, akkor benn maradt, ha a kapó, akkor dobó lett. Őhelyette az adogató ment ki, akit a kapók közül egy felváltott (Gönczi F. 1949:91-92). 8. kép. Borsós játék. Kéthely, 1920-as évek A SZENNAIpapozást Gönczi Kiss Árontól vette át (Gönczi F. 1949:92. és Kiss Á. 1984:459.). Leírása a következő: minden játszó vesz magához 3-4 kis botot. Egy készít 3 cm vastag, 18 cm hosszú fából piramis alakú papot, ehhez félkör alakú, 10 cm széles, felső lapján simára faragott papszéket, melyet végeivel földre állítanak, tetejére pedig a papot teszik. Ezután a játszótársak két csoportra oszlanak. Sorshúzással állapítják meg, melyik csapat marad fenn dobóként. Az alsók közül egyik fennmarad támogatónak. A játszótér közepén felállított pap mellé kis gödröt vájnak. A felsők botjaikkal sorban a papra dobálnak. Az alsók az elütött papot visszadobják az állítónak. A kidobott botokért az szalad ki, aki a papot messze tudja elütni, és amennyi botot csak lehet, összeszed. Ezalatt a kinn levők a papot gyorsan igyekszenek bedobni. Ha az állító azt előbb a kis gödörbe teheti, mint a botszedő a botok végét, akkor az összeszedett botokat mind kidobják. Ha egyszerre teszik a gödörbe a papot és a botokat, akkor csak a botok felét dobják ki. Ha minden bottal dobnak, de behozni egyet sem tudnak, a felsők lemennek. Aki a botokat beviszi, mindegyikével dobhat, de adhat botot a többinek is. Hajdunái a szennai játék Pados csűrök néven szerepel és részletesen leírja a játékszabályokat is (1971:180-187.). A csirkézésben a deszkát épp úgy helyezték el, mint a borsós játékban, csakhogy a deszka végére labdát tettek. A játékot a csürkös szabályai szerint játszották (Gönczi F. 1949:92. SOMOGY megye megjelöléssel.). KANÁSZOZÁS Együdnél a BOTOS PÁSZTORJÁTÉKOK között szerepel e játékfajta, és azt állítja, hogy bizonyos kutatók a golfozás elnépiesedett variánsának vélik. Együd e véleményeket nem osztotta (Együd Á. 1981/a:108.). Gönczinél a LABDÁZÁSOK csoportjába, Lázár Katalin a SPORTSZERŰ NÉPI JÁTÉKOK közé sorolta kanászos címmel. Ennek a játéktípusnak tájanként más-más nevet adtak. Nálunk, Somogyban leginkább „ LIKRA pógár, kapura hajdú" néven ismerik, de használják a „likbahajtós" és a „kanászozás" megnevezése-