Szapu Magda: Gyermekjátékok (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 3. Kaposvár, 1996)
ESZKÖZÖS JÁTÉKOK
Versenyszerűen is játszhatják a játékot, találati pontok, vagy kiesés alapján. Gönczi TOPONÁRRÓL hoz példát. Közlése alapján nyolc-tíz lány játssza. Valamelyikük a labdát a háztetőre dobja és egyikük az egyik játszónak a nevét kiáltja. Annak a háztetőről leguruló labdát el kell kapnia. Ha ez sikerül, akkor ő dobja fel a háztetőre a labdát. Ha nem kapja el, akkor az erre szétfutok közül egyet meg kell dobnia. Akit eltalál, az egy bűnt kap, ha nem, akkor ő szerez bűnt. A dobó akár eltalált valakit, akár nem, újból dobja a labdát a házra és csak akkor áll le, amikor a felhívott játszó a labdát elkapja. Aki a bűnök meghatározott számát elérte, annak a fal mellé kell állnia. (Bűne akkor van, ha őt megdobják, vagy ha dobóként nem találja el azt, akire dobott.) Egy közülük a bíró, aki 5-6 lépésnyi távolból mindegyikre annyit dob a labdával, ahány bűne van. Ha a bíró valakit háromszor nem talál el, ő áll helyette a falhoz és ahányszor nem talált a labdával, annyiszor dob a bűnös rá. A játék folytatásánál az lesz a bíró, akinek a legkevesebb bűne van (Gönczi F. 1949:83.). HÁTRADOBÁS Hajdú a Somogy megyei GÖLLEBEN gyűjtöttek szerint (Gy. Muharay P., Kókai G., 1971:93.) írja le a játékot, mi Hajdú alapján közöljük. Szabadban, nagyobb területen tizenkettő-tizenhat 8-12 éves korú fiú, lány együtt játszhatja. A játék eszköze egy labda. Nyolc-tíz méterre egymástól egy párhuzamos vonalat húznak. Választanak egy adogatót, aki az egyik vonal mögé áll a labdával. A játékosok a másik vonal mögött szétszórtan helyezkednek el. Az adogató a játékosoknak hátat fordítva, a feje felett magasan hátradobja a labdát, és utasítja a fogadókat: „Tapsolj egyet!" (Vagy: Kettőt! Vagy: Fésülködj meg stb.) A kapók a feladat teljesítése után igyekeznek a levegőben szálló labdát elkapni. Akinek ez sikerül, az helyet cserél az adogatóval. Ha a kapó a labdát elejti, nem mehet be! Ha senki sem kapja el a labdát, ismét a régi adogató dobhat. Ha az adogató háromszor laposat vagy röviden a vonal közé dob, szembefordul a kapókkal, magas ívben kidobja közéjük a labdát. Aki elkapja a labdát, bemegy adogatónak. Ha senki sem kapja el, a régi adogató megmarad. Az győz, aki az adogató szerepében legtöbbször végzi el a kezdő feldobást. SZENNÁN (Havasi K. gyűjtése) magas faiparként ismerik (Hajdú Gy. 1971:94.). Gönczi MESZTEGNYŐRŐL hozza példáját hátradobás címmel. Itt a földön egy kört húztak és abba egy játékost állítottak be. A többi a körön állt. A játékos a labdát a feje fölött hátradobta tetszés szerinti irányba,. Aki azt a körön állók közül elkapta, bement a várba (1949:86.). Együd TÖRÖKKOPPÁNYBAN gyűjtött hasonlót (EH 72/A sz.sz., AK: Sümegi Györgyné, sz. 1936., Gyi: 1981.). Akkor játszották leginkább a gyerekek, ha estefelé már kevés idejük maradt a játékra. Egy előre áll, a többi mögé. Az első hátrafelé dobta a labdát és aki elkapta, előrement dobni. STUKKÓZÁS Csoportos labdajáték, melyet fiúk és lányok egyaránt játszottak. Hajdunái stukkos (1971:115.), ugyanott ATTALAI és GÖLLEI gyűjtések alapján hasonló elnevezéssel (Gy: Erős Gy. és Erős L.), NAGYBERKIBEN pedig stukkozás (Gy: Erős L.). Együd ( 198 l/a: 118-119.) stukkózás címen három variációtjegyez le Somogy megyei gyűjtések alapján. Egy-egy - 6-8 fős - csapat gyülekezett a fal, kerítés előtt. Két gazdát választottak maguknak. Miután eldöntötték, hogy melyik csapat az első, a faltól számítva 8-10 méterre dobóvonalat húztak. A kezdő csapat tagjai felálltak a dobóvonal mentén és egyenként dobtak a falnál, kapunál, kerítésnél stb. álló csapat tagjaira mindaddig, amíg azok el nem fogytak. Ezután helyet cseréltek. A dobóvonalat tilos volt átlépni, viszont a falnál lévő csapattagok a dobás elől szabadon kitérhettek.
