Szapu Magda: Gyermekjátékok (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 3. Kaposvár, 1996)

ESZKÖZÖS JÁTÉKOK

A találatokat pontozhatták is, ilyenkor bizonyos pontszám elérését követően történt meg a csere. Ez a variáns kevésbé volt monoton, unalmas. A gazda számolta a pontokat, és az is kipontozódott, aki nem talált. A második variáció szerint a játék avval a módosítással zajlott, hogy a megdobotton kívül a rosszul dobó is kiállt. Ilyenkor a csapattagok szép lassan elfogytak. Kombinált típus az a játék, amikor a falnál álló csapattagok is ledobhatták a kezdő csapat bármely tagját, ha őket nem érte találat. Ilyenkor azonban pályamódosítás történt. Az eredeti dobóvonal mögött néhány méternyire húztak egy határvonalat, addig menekülhettek a csapat tagjai. Ilymódon bármelyik csapat kipontozódhatott. A játékot természetesen tornateremben is játszhatják. Gönczi ANDOCSRÓL és DRÁVAFOKRÓL hozott adatot falról kiugrás, vagy falba rókás címmel. A játék hasonló a fentihez (1949:85.). 8-10 fiú két csoportban játszotta. A faltól 4-5 lépésnyire vonalat húztak, a dobók sorban, egyenként a fal mellett állókra dobtak. Azok folyton mozogtak, hogy a dobást maguktól elhárítsák. Akit megdobtak, az leállt, ill. ha a dobó nem talált, ő állt le. Mikor a fal mellett állók elfogytak, helyet cseréltek. TÖRÖKKOPPÁNYBAN stukkózásnak mondták (EH 72/B sz.sz., AK: Sümegi Györgyné, sz. 1936., Gyi:: 1981.). Itt a dobónak el lehetett futnia a dobóvonal előtt lévő vonalig. A falnál állóknak visszadobási lehetőségük nem volt. A ledobott játékosok kiálltak. SZÁNTÓDSOMOSON az lett a dobó, akit eltaláltak. Itt mindig egy dobott, három-négy pedig a fal mellett állt (EH 78/A sz.sz., AK: Vári János, sz. 1907., Gyi: 1979.). ZAMÁRDIBAN a stukkózást úgy játszották, hogy a falnál csupán két gyerek állt. A többi dobott. Akit eltaláltak, az fölkapta a labdát és visszadobta. Akit eltalált, helyet cserélt vele. Aki nem talált, a fal mellé állt (EH 250/B sz.sz., AK: Varga István, sz. 1914., Gyi: 1982.). SZÁNTÓDPUSZTÁN igen népszerű volt e ^fogyasztó játék" (Együd Á. 1985/b:63.). Több változatát ismerték és játszották. A faltól 10-15 méterre állt az egyik csapat és onnét dobott a fal előtt ide-oda futkározó gyerekekre. Akit a dobó eltalált, kiesett. Ha a dobó nem talált, ő állt ki a játékból. Másik változata szerint az eltalált fiú átállt a dobókhoz. Izgalmasabb volt az a változata, amikor a fal mellett állók is visszadobhattak. A játéknak az volt a lényege, hogy az egyik csapat elfogyassza a másikat. HÁBORÚSDI ZAMÁRDIBAN került elő e csapatjátékként játszott labdajáték (EH 251/B sz.sz., AK: Varga József, sz. 1902., Gyi: 1982.). 15 méterre egymástól párhuzamos sávot húztak. Öt-öt játékos állt mindkét sáv mögött. Egyik csapat a másik emberét labdával „lőtte ki". Akit eltaláltak, az leguggolt. A végén összeadták a találatok számát. A csapatnak csak ritkán sikerül az összes játékost kilőnie. 28. ábra. Stukkózás (Együd 198l/a: 118. nyomán)