Szapu Magda: Gyermekjátékok (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 3. Kaposvár, 1996)

ESZKÖZÖS JÁTÉKOK

20. ábra. A néprajzi gyűjtemény gyermekjátékanyaga 1. Kukoricacsutka-ökrök 2. Gémeskút 3. Füzfasípok 4. Fafurulya 5. Fatrombita 6. Kukoricaszár-furulya 7. Kukoricacsutkából készült ökrös szekér 8. Kéregsípok A játékeszközök tulajdonképpen a gyermekjátékok tárgyi kellékei, a célzás, gurítás, dobás, ütés eszközei. A sportszerű népi játékok jelentős része eszközös volt (például hajítófák, lyukba terelgető botok). Passzív szerepet kaptak a bottal elütött kellékek, mint például a bige, a teke, a labda. Az ügyességi és a nyerőjátékok is eszközösek; golyó, gomb, kocka a kellék. Számos társasjáték (énekes vagy szöveges) eszköze a kendő (szembekötősdi, „Tüzet viszek"), a gyűrű vagy a pénz . A játékeszközök nem a játék céljára készültek, a velük való játék különböző szabályok szerint folyik (vö. Lázár K. 1990:546. ). A labda rongyból vagy szőrből készült. A rongylabdát erősen kitömték, hogy rúgni is lehessen. Általában közönséges rongyot összegyúrtak öklömnyi nagyságúra, azt jó erős zsineggel összekötözték, vagy kendercérnával összevarrták. A szőrlabda pedig a szarvasmarha szőréből készült. A vakaróból összegyűjtött szőrt meleg vízben megáztatták, majd összenyomkodták. Ezt többször megismételték. Néha hálószerűén beszőtték vékony zsineggel (vö. SMMI-NA 1302/1979 Kiss J.). A felettébb kedvelt golyózáshoz maguk készítette golyókkal játszottak a gyerekek. Az agyagból és sárból kevert masszát keményre meggyúrták, majd apró golyókat formáztak belőle. Porfestékkel befestették, és miután megszikkadt, a „sparhert"-ben, a tűzhely sütőjében kiégették. Rongyból varrt zacskóban tartották, féltve őrizgették. Néha csereberéltek is agyaggolyót üveggolyóra, az előbbiből nyolcat, tízet is adtak egy üveggolyóért (vö. SMMI-NA 1302/1979). Játékeszközként szerepel az ostor is. Nem kell elkészítéséhez más, mint egy darab vessző és madzag. A gyerekek nélkülözhetetlen játéka volt (ábra). A mozgásos játékok kelléke volt többek között a korcsolya és a fakutya. VÖRSÖN télidőben a befagyott tavon nemcsak csúszkáltak, de korcsolyáztak és fakutyáztak is. Az előbbi úgy készült, hogy a fadarab/deszkadarab talpába két drótszálat beépítettek, ezt felcsatolták bőrpántokkal a lábbelire. Két bot segítségével lökődték magukat a gyerekek, mintha síelnének. A fakutya tulajdonképpen szántalpakra szerelt székféle volt, melyet vagy bottal lökődtek előre vagy toltak a jégen (vö. SMMI-NA 387/1966 Borsi D. J.; NA 1302/1979 Kiss J.).