Szapu Magda: Gyermekjátékok (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 3. Kaposvár, 1996)

ESZKÖZÖS JÁTÉKOK

Mozgásos játék eszköze volt a seprűnyél és a szőlőkaró, de nád és vessző volt az igazi nádparipa és vesszőparipa kelléke. Meglovagolták a fiúk a letört napraforgó szárát is, jobb híján pedig egy másik játszótárs helyettesítette a lovat. 4. kép. „Gyí, paci, gyí!" Szenna, 1927 ESZKÖZÖS ÜGYESSÉGI JÁTÉKOK Az eszközös ügyességi játékok eszközeit vagy a természet adta (pl. kavicsok), vagy a felnőttek készítették a gyermekek számára (facsiga, gomb), esetleg egyéb tárgyakat használtak a játék során (pénz). KACSÁZÁS A víz kínálta játék a kacsázás, mellyel órákig el lehetett szórakozni. Kis, kerek kavicsokat vagy agyagdarabokat úgy kellett dobni, hogy minél többet ugorjanak a víz felszínén. Az ügyesebb kacsázok 15-20 ugrást is produkáltak. SZAPPANBUBORÉK-FÚJÁS Ehhez a játékhoz egy kevés szappanos víz kellett és egy szalmaszál. A szalmaszállal felszívták a vizet, és buborékokat fújtak. Minél nagyobbra sikerült a buborék, annál szebb volt. ABRONCSHAJTÁS A legelterjedtebb játékok egyike volt. A fiúk karikát vagy kerékabroncsot egy bottal ütögetve hajtottak végig az utcán, ügyelve arra, hogy el ne dőljön. Volt, aki hordóabroncsot, vagy egy rossz taligakereket hajtott. Később a botot egy U alakban meghajlított vastag drót helyettesítette (vö. Mike-Simon 1976; SMMÍ-Na 387/1966 Borsi D. J. Ugyanarról még a Függelékben).