Szapu Magda: Gyermekjátékok (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 3. Kaposvár, 1996)

ESZKÖZÖS JÁTÉKOK

NA 387/1966 Borsi D. J.). Papírból hajtogatnak még különböző tárgyakat, ilyen például a sótartó, hajó, ing, gatya, madár, csákó, csónak. A papírhajtogatást általában az iskolában tanulják a gyerekek. Forgó játékszerek a pörgetők szalmából, papírból, deszkadarabból (Simon J. 1976:52-55.). A gyermek számára e pörgetők elkészítéséhez általában a vásárokon, búcsúkban vett papírforgók szolgáltak alapul, és ezekhez hasonlított a szélkerék is (SMMI-NA 387/1966 Borsi D. J., VÖRS). A játékfegyverek bősége és változatossága mutatja, hogy a fiúk körében kedvelt játékokról van szó. A BALATONSZENTGYÖRGYI anyagközlés (Simon J. 1976:50-55.) például több fegyver készítési módját rögzíti: vízipuska bürökből, kócpuska bodzafából, csúzli, paritytya, krumplipuska, nyílhegy, nyárs. A gyűjteményben a fentieken kívül szuronyos puska, tollpuska, „revolver" és fakés szerepelnek. De kedveltek a fantáziát erősen megmozgató egyéb fegyvereket is, mint a tőr vagy a fakard. A kard markolatához néha bőrt illesztenek. Készül még hadihajó fából és papírból. Nagyméretű lyukas pincekulcsból kulcspuska („durrantó"), készíthető. Főként karácsony estjén durrogtattak vele a gyerekek, vetekedve a pásztorok ostorával. (Vö. SMMI-NA 1243/1978 Mike Gy.; NA-1244/1978 Csizmadia L.; NA1302/1979 Kiss J.; NA-387/1966 Borsi D. J.) 14. ábra. Szalmaszál-pörgetők (Mike-Simon 1976:21. ábra nyomán) 15. ábra. Vízipuska (Mike-Simon 1976:18. ábra nyomán) 16. ábra. Kócpuska tolókával, facsiga, bodzafurulya (Mike-Simon 1976:17. ábra nyomán) A puskák a háborúsdihoz szükséges fegyverek. Anyaguk különböző, lényegük, hogy csövükből valamilyen lövedéket repítenek ki. Igen kedveltek a különböző célzó- és hajítófegyverek is. Az íj és a nyíl készítéséhez a kissé vastagabb mogyorófabot két végét félkör alakúra meghajlítják és összekötik. Vágnak hozzá nyílvesszőt, melyet a kifeszített húrba illesztenek. A nyílvessző vesszőből vagy nádból készül. Veszedelmes fegyver. LÁBODON egészen komoly műveletnek számított az íj készítése. Csak különösen ügyes fiúk boldogultak vele. Levágtak kb. egy méter hosszú kőrisbotot, héját lehántották, majd forró vízbe tették. Ha a fa kiázott, meghajlították és ívesen megkötötték. Ezt követően egy hétig marhaganéj-