Szapu Magda: Gyermekjátékok (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 3. Kaposvár, 1996)
MOZGÁSOS JÁTÉKOK
hogy szoknyájuk minél kerekebb, tehát a kenyere minél „búbosabb" legyen. A kör közepére mindig a legszebb „kenyeret varázsló" megy be. TALICSKÁZÁS Ketten játszották a játékot, két nagyobbacska gyerek, vagy egy felnőtt és egy gyerek (Lázár K. 1990:581.). Gönczinél SZILVASSZENTMÁRTONBÓL szerepel ajáték leírása hasonló néven (1949:81.). LÁBODON is ismert ajáték (Mike Gy. 1976:30.). Az egyik gyerek hasra fekszik a földön, a másik megfogja a fekvő két lábát, fölemeli és tolja. A „talicska" két kezén megy előre. OSTORCSAPÓ A fiúk népszerű, erő- és ügyességi játéka az ostorcsapó (Lázár K. 1990:584.). Gönczi SORSZAKÍTÁSOK, CSOPORTOKRA OSZTÁSOK címszó alatt tárgyalja (1949:36.), és SziLVÁSSZENTMÁRTONBÓL, ATTALABÓL sorol példákat sudárrántás, sudaras játék vagy ostoros megjelöléssel. Az ő leírását tesszük közzé. Nyolc-tíz fiú játssza. A játszók kézfogással egy sorba állanak. Legelöl áll a nyél, utána a telek, azután a sor. A nyél két kezével megfogja a telek egyik kezét, azután a nyél a telekkel együtt körbe hajtja a sudarat. Az utolsók egyike a nagy lendülettől általában elesik. Együd SZÁNTÓDPUSZTÁRÓL közöl példát a játékra (1985/b:67.) sudarazás-sudárcsapás néven, de az utóbbi időkig játszották LÁBODON és BALATONSZENTGYÖRGYÖN is (Mike-Simon 1976:26., 71.). LÁBODON 15-20 gyerek, fiúk és lányok vegyesen sorba állnak, megfogják egymás kezét és szaladni kezdenek. Az első gyerek, rendszerint a legerősebb, hirtelen megrántja a sort. így a sor vége kicsapódik, és akkora a lendület, hogy az utolsók könnyen elesnek. Azután ismét sorba állnak és folytatódik ajáték. SZOBROZÁS Az előbbihez hasonlóan népszerű játék, Gönczi ZAMÁRDIBÓL idézi példáját, illetve SOMOGY megye megjelöléssel még egy leírást közöl (1949:80-81.). LÁBODON Mike (1976:26.) a KIVETÖS, KILÖKÖS JÁTÉKOK csoportjába sorolja. Itt Gönczi leírását tesszük közzé. Négy-tíz gyerek sorba áll egymás mellé. Ezek a szobrok. Kívülről a gazda áll, aki sorba veszi őket úgy, hogy egyik karjukat megragadva erősét lódít rajtuk. Ha a játékos elesik, úgy kell maradnia. Ha nem esett el, újra a helyére állhat. Másik változata szerint azt teszik meg rántónak az elrántottak közül, aki a legjobban tetszik nekik, ti. aki a „legszebb" szobor. LÁBODON ajáték összekapcsolódott a nevetés tilalmával. Nyolc-tíz gyerek, fiú és lány vegyesen játszotta. Egy volt közülük a rántó. Minden játékost megrántott, ettől lendületet kaptak a játékosok. Mindenkinek olyan helyzetben kellett maradnia, ahogyan esett. Ekkor a rántó megcsiklandozta az állukat. Amelyik szobor megmutatta a fogát, ördög lett. A többiek az ördögöt kinevették. Aki megállta nevetés nélkül, angyal maradt. Az első angyal a következő menetben rántó lett.