Szapu Magda: Gyermekjátékok (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 3. Kaposvár, 1996)

MOZGÁSOS JÁTÉKOK

hogy szoknyájuk minél kerekebb, tehát a kenyere minél „búbosabb" legyen. A kör közepére mindig a legszebb „kenyeret varázsló" megy be. TALICSKÁZÁS Ketten játszották a játékot, két nagyobbacska gyerek, vagy egy felnőtt és egy gyerek (Lázár K. 1990:581.). Gönczinél SZILVASSZENTMÁRTONBÓL szerepel ajáték leírása hasonló néven (1949:81.). LÁBODON is ismert ajáték (Mike Gy. 1976:30.). Az egyik gyerek hasra fekszik a földön, a másik megfogja a fekvő két lábát, fölemeli és tolja. A „talicska" két kezén megy előre. OSTORCSAPÓ A fiúk népszerű, erő- és ügyességi játéka az ostorcsapó (Lázár K. 1990:584.). Gönczi SORSZA­KÍTÁSOK, CSOPORTOKRA OSZTÁSOK címszó alatt tárgyalja (1949:36.), és SziLVÁSSZENT­MÁRTONBÓL, ATTALABÓL sorol példákat sudárrántás, sudaras játék vagy ostoros megjelöléssel. Az ő leírását tesszük közzé. Nyolc-tíz fiú játssza. A játszók kézfogással egy sorba állanak. Legelöl áll a nyél, utána a telek, azután a sor. A nyél két kezével megfogja a telek egyik kezét, azután a nyél a telekkel együtt körbe hajtja a sudarat. Az utolsók egyike a nagy lendülettől általában elesik. Együd SZÁNTÓDPUSZTÁRÓL közöl példát a játékra (1985/b:67.) sudarazás-sudárcsapás néven, de az utóbbi időkig játszották LÁBODON és BALATONSZENTGYÖRGYÖN is (Mike-Simon 1976:26., 71.). LÁBODON 15-20 gyerek, fiúk és lányok vegyesen sorba állnak, megfogják egymás kezét és szalad­ni kezdenek. Az első gyerek, rendszerint a legerősebb, hirtelen megrántja a sort. így a sor vége kicsa­pódik, és akkora a lendület, hogy az utolsók könnyen elesnek. Azután ismét sorba állnak és folytató­dik ajáték. SZOBROZÁS Az előbbihez hasonlóan népszerű játék, Gönczi ZAMÁRDIBÓL idézi példáját, illetve SOMOGY megye megjelöléssel még egy leírást közöl (1949:80-81.). LÁBODON Mike (1976:26.) a KIVETÖS, KILÖ­KÖS JÁTÉKOK csoportjába sorolja. Itt Gönczi leírását tesszük közzé. Négy-tíz gyerek sorba áll egymás mellé. Ezek a szobrok. Kívülről a gazda áll, aki sorba veszi őket úgy, hogy egyik karjukat megragadva erősét lódít rajtuk. Ha a játékos elesik, úgy kell maradnia. Ha nem esett el, újra a helyére állhat. Másik változata szerint azt teszik meg rántónak az elrántottak közül, aki a leg­jobban tetszik nekik, ti. aki a „legszebb" szobor. LÁBODON ajáték összekapcsolódott a nevetés tilalmával. Nyolc-tíz gyerek, fiú és lány vegyesen játszotta. Egy volt közülük a rántó. Min­den játékost megrántott, ettől lendületet kaptak a játékosok. Mindenkinek olyan helyzetben kellett maradnia, ahogyan esett. Ekkor a rántó megcsiklandozta az állu­kat. Amelyik szobor megmutatta a fogát, ördög lett. A többiek az ördögöt kinevet­ték. Aki megállta nevetés nélkül, angyal maradt. Az első angyal a következő me­netben rántó lett.

Next

/
Thumbnails
Contents