Szapu Magdolna: Karácsonyi ünnepkör. Adventtől vízkeresztig (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 2. Kaposvár, 1994)

Megszemélyesítések, dramatikus szokások

Ugyanott közöl Együd Heródes-játék töredéket, valamint nemesedi Ostyahordás-szövegel is. Ez utóbbi papi-kántori segítséggel honosodott meg a községben, és a negyvenes években még élt. Jézus született a világra, Induljon szívetek a nagy vígasságra. Mi is azért jöttünk. Ajándékot hoztunk, Ez meg mit jelent pedig. Arról majd itt szólunk. A sárga szín jelzi Urunk halálát, A magas keresztfán Színe változását. A fehér ostya-szín jelzi. Hogy értünk szenvedni Fog a Jézus Krisztus, Pirozs vért ontani. Az ostyában bemie levő Zöld ág Jelenti Szűzanyánk Méhe tisztaságát. Ördögtől, s pokoltól Minket megmenteni, Ugy kíván berniünket Megidvezitteni Áron vesszejének Megújult virágát. Született Jézusnak Örvendetes napját. Nemesvid, Makai József (sz. 1892) (Sz. sz: M 165/B. Az adatközlő énekelve mondja a szöveget, ám bizonytalan énekhangja nem tette lehetővé a dallam lekottázását. ) A karácsonyi ostyahordás többnyire karácsony böjtjén, vagy néhány nappal előtte történik. A kántortanító az iskolás gyerekekkel a családnak megfelelő számú ostyát küldött, s ennek fejében lisztet, babot, tojást, stb. kapott. Az ostya a karácsonyi vacsora fontos része volt. egészségvarázsló célzattal fogyasztották. Nemesviden szintén színes ostyát hordtak szét a 15-20 éves legények. Kilencednapi szokások címmel ugyancsak a fenti kötetben olvashatjuk a Szentcsalád-járás szokásának leírását is A szokás karácsony előtt kilenc nappal kezdődött. Somogyban kilenc család, előzetes megbeszélés alapján, minden este más-más családhoz vitte a Szent Család képét, vagy búcsún vett szobrát. A háziak egy kis oltárt képeztek ki. szépen feldíszítve. A szokást afféle 'magán-liturgiának' nevezték el, mivel a hivatalos liturgikus elemek szinte mindegyike megtalálható volt a szokásban: imádkozások, énekek, litániák, bibliai idézetek, stb. (Együd Á. 1985 : 33.) A szokás ma már megszűnőben van és mind szegényesebbé v álik ott is. ahol még élnek vele. Néhol már a templom falai közé szorult szerényebb cselekmény-formában. (1975 : 400.)