Szapu Magdolna: Karácsonyi ünnepkör. Adventtől vízkeresztig (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 2. Kaposvár, 1994)

Évkezdés - Állandó időpontú téli ünnepek, jeles napok

Tihanyból a hagyatékban az alábbi szöveg szerepel: Eljöttem én reggel Harmadik a tolója. Luca köszöntésére. Kity-koty, kity-koty, Luca fekszik ágyába Majd hajnal lesz, Két őrző angyalával, Majd megvirrad. Gyere Luca menjünk el, Majd reggel lesz. Mennyországot nyerjük el. Kentek kotlósának Ha mink áztat elnyerjük, Annyi csibéje lëgyën. Boldog lesz az életünk. Mint az égen a csillag. Kity-koty, kity-koty. Kentek disznajának Majd hajnal lesz, Olyan hosszi kolbásza legyen Majd megvirrad. Mint a villanydrót. Majd reggel lesz, Kity-koty, kity-koty Szónak a kokasok, Majd hajnal lesz, Rínak a malacok. Majd megvirrad, Gelegonyavesszö, Majd reggel lesz. Nekem is van kettő. Kentek disznajának Kity-koty, kity-koty, Akkora sunkája legyen. Kentek lányának akkora Mint a szekérkerék. Csöcse legyen, mint a dori-korsó. Kity-koty, kity-koty, Kity-koty, kity-koty. Majd hajnal lësz, Majd hajnal lesz, Majd megvirrad, Majd megvirrad, Majd reggel lesz. Majd reggel lesz. Gelegonyavesszö, Gelegonyavesszö, Nekem is van kettő, Az én tököm is kettő. Kity-koty, kity-koty. Kettő a golója, Tihany (Kapolv), Pintér Pálné (sz. 1911) (Sz.sz.: M 147/B) Nagyberkiben a fiúgyerekek botot visznek a kezükben, és bekopognak rokonokhoz, ismerősökhöz. Ott szalmát szórnak a padlóra és elmondják a mondókájukat. A kotyulásért pénzt kapnak. (Sz.sz.: M 134/B) Vörsön egy darab fával kotyultak. A kotyulószöveg elhangzása után vizet öntöttek, majd kukoricát szórtak a kotyulókra. A kotyulók fölugrottak ekkor, kiszaladtak, de a háziak visszahívták őket: „No, gyertek be gyerekek, mer van még valami!"" Ekkor gyümölcsöt (diót, aszalt körtét) adtak, meg pénzt. Ez utóbbinak a gyerekek jobban örültek. Azt a darab fát, amin kotyultak, a háziak kivitték a t>úkólba, hogy a tyúkok azon üljenek, jó kotlósok legyenek. A kukoricát is fölsöpörték, aw al etették a tyúkokat, hogy jobban tojjanak. Aki nem engedte be a kotyolókat. azt lekiabálták: „Kenteknek egy csirkéje legyen, de az is vak legyen!" (Sz.sz.: 192/A)