Szapu Magdolna: Karácsonyi ünnepkör. Adventtől vízkeresztig (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 2. Kaposvár, 1994)

Évkezdés - Állandó időpontú téli ünnepek, jeles napok

Torvajon egy kosár diót szórtak a kotyulóknak. A fadarabbal pedig „megkurkálták" a tyúkokat, hogy jó tojók legyenek. A lányos háznál az ajtó kilincsére „tűkét" akasztottak, majd a lány nevét szólították. Ha a lány meghúzta, kinevették, mert nem ment férjhez a farsangon. Tilos volt ezen a napon varrni, hogy a tyúkok fenekét be ne varrják. Egy kicsit lefeküdtek napközben, hogy a tyúkok jól „kotyújjanak" Luca napján a nöi látogató elvitte a szerencsét, ezért örültek annak, ha férfi az első látogató. Hogy a tviíkok egész évben jól tojjanak, a férfi vendégel leültették a lóca szélére. Lucakor a lányok 13 cédulát írtak. Minden cédulára egy férfi neve került. Karácsonyig elfogytak a cédulák (elégették, eltépték), és az utolsó cédulán szereplő férfi neve adta a lány vőlegénye nevét. (Sz.sz.: M 127/A) Luca napjától karácsonyig készült a lucaszék is. Azon minden nap csináltak valamit. Karácsonykor, az éjféli misén ha erre ráültek, akkor meglátták az egész életüketjót, rosszat egyaránt. (Sz.sz.: M 145/A) Szerepelnek még az Együd-hagyatékban Luca-napi szokásokkal kapcsolatos gyűjtések Vitnyéd, Igal, Gamás, Szőkedencs, Siójut, Szenyér, Marcali, Szőcsénypuszta helységekből. Az Együd-kéziratanyagban pedig egy kisebb tanulmány található a szokással kapcsolatban, melyből néhány gondolatot itt közlök: A kotyolószövegekbe időnként tréfás, sikamlós részeket is betoldottak, feltehetően improvizáltak, mely szövegrészeket el is hagyhattak, ha a köszöntőiteket ez sértette. Az éneket követően pedig a cselekvések két különböző „sorozatát" figyelhetjük meg. Az egyik esetben a ház asszonya szakajtóból, szitából kukoricát (néha más magot) szórt a gyerekekre, vagy eléjük a következő varázsszavakkal: Pi, pi. pi, pi, pipikém! Hijjad annyuk. hijjad, hijjad! Máskor: Tojjatok pipikéim, tojjatok, kotyuljatok! A gyerekek helyenként a szomszéd kerítéséből letört karón guggoltak, ültek. így vitték el a szomszéd szerencséjét. Zamárdiban és környékén pedig a „favágitóról" vitt tuskón ülve kotyoltak. Ez utóbbinál a tuskót a háziak 13 darabra aprították és karácsonyig naponta egy-egy darabot eltüzeltek. A másik esetben rostán át vizet szórtak a kotyolókra. Torvajon a kukorica, gabona, víz helyett dió szerepelt. A kotyolók eszköztárában a karón, tuskón kívül megtalálható a széna és a szalma is. Kizárólag a gazdasszony jogköre volt a kotyolófával „megkurkászni" a „tikok állát" a következő varázsszavak kíséretében: „Gyertek ide pipikéim! Az én tikom toja. toja, szomszédomé csak kota, kota!" Siófok környékén a gyerekek láncosbotot is vittek magukkal, hasonlóan, mint a regősök és a betlehemesek, és avval ütögették a tuskót, ill. evvel kurkászták meg a tyúkok alját. Ugyanitt a babonák kapcsán szerepel az „abrincs" letétele is. e ..varázskörabroncs" biztosította a csirkék helyben maradását, egyben a tyúk biztos, tartós kotlósságát (Beleg és környéke). Lucakor sokáig kellett lustálkodnia a gazdasszonynak. sőt többször néhány percre lefeküdnie, vagy úgy leguggolnia, hogy szoknyája mennél nagyobb „karéjt" mutasson.