Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Lanszki-Széles Gabriella: A Somogy megyei Kisgyalán faluközössége által kedvelt népdalok és magyar nóták az elmúlt száz esztendőben
A SOMOGY MEGYEI KISGYALÁN FALUKÖZÖSSÉGE ÁLTAL KEDVELT NÉPDALOK ÉS MAGYAR NÓTÁK AZ ELMÚLT SZÁZ ESZTENDŐBEN 323 s a táji, területi jellegzetességek lassan elmosódnak. Ennek számos oka van. Föltétlenül hangsúlyoznunk kell, hogy az idősebb generáció távozásával azok a „kuriózumok” tűnnek ei, amelyek erősen rányomták bélyegüket egy-egy terület népdalkultúrájára. Úgy tűnik, olyan alapanyag marad fenn, amely közkinccsé válva a társadalomban vertikálisan és területileg horizontálisan egyaránt általános lesz."10 11 Ezt bizonyítja mikor is a 10 és 80 éves egyszerre, ugyanazon szöveggel fakadt dalra az indító mondatot követően, a továbbiakban visszatérek rá. Elsőként Varga Gyula tanító jegyezte le az 1950- es években, a legrégebbi népdalokat számunkra (kisgyalániaknak):11.„/4 községben egy öregember, Jánosi István (szül.: 1870-es évek), aki 4 éves korától kezdve 70 éven át pásztorkodott. Tizenegyen voltak testvérek. Apja mellett kezdte a pásztorkodást. Főleg disznópásztor kanász volt. (...) Fiatal korában furulyázott, citerázott, hegedült. A vele való találkozáskor már 85 éves volt, hangja fakó bizonytalan a dallamközlésre. Ezért ezeket lekottázni már nem igen lehetett. Pedig tudott néhány valóban régi népdalt.” Ezek közül néhánynak a feljegyzett szövege: Mikor Kisbogáton juhász voltam, Én egy kicsit elaludtam. A birkáim elszéledtek, Lucernába belementek. Harminc darab is elpuffadt.12 * Énrajtam mingyárt kiadtak. Osztopáni öregbíró. Az akasztófára való, Az állta nékem utamat, Elvette a birkáimat. A foglalkozásdalok, pásztordalok közé tartozik ez a népdal. „A pásztorok egyik legősibb hazája Somogy - az egykori királyi kanászok földje - melyről Árpád-házi okleveleink is említést tesznek. Különösen a kanászok foglaltak el rangos helyet a pásztortársadalomban (lásd: zselici kanászfalvak). (...) Somogyot régóta úgy ismerik, mint a betyárok hazáját. A nép ezeket a társadalom perifériájára szorult elnyomottakat - gyakori esetben - csavargó életet élő ellenállókat megszépítő szándékkal vette körül, illetve foglalta dalaiba, így keletkezett Somogybán is ezer számra lírai-epikai dal, betyártörténet. (...) A somogyi embereknek - különösen a pásztoroknak - a betyárok iránt érzett megbecsülése szinte természetes volt. Bizonyos okok miatt olykor betyárrá kellett lennie a pásztorembernek. Az is előfordult, hogy a betyárság feladása után pásztorrá lett az ebbe az életformába beleunt bujdosó, vagy ha éppen megkegyelmezett számára a hatalom. Erről az akár valós, akár képzelt eseményről több balladánk is szól, pl. Juhász András esete az osztopáni Vörös bí10 Gömöri népdalok és népballadák / Ujváry Zoltán. Letöltés ideje:2019.12.15. 11 Ezeket az elsárgult gépelt, illetve fénymásolt oldalakat sokan ma is őrzik. 12 Felfúvódott, betegség, amelybe a birkák elpusztulhatnak, ha sok friss zöld lucernát fogyasztanak. róval. Itt meg kell jegyeznünk azt, hogy majdnem minden esetben két szöveg összeénekléséről van szó, ami nem sikerülhetett egyik adatközlőnk énekénél sem, mert eltérő dallamról, de főleg eltérő szótagszámú szövegekről van szó. (...) A törés annál a szövegrésznél fordul elő, amikor Juhász András az osztopáni bíróhoz ér. Ennek okát abban látjuk, hogy tulajdonképpen egy pásztordalról és egy betyárballadáról van szó, amelyek - az azonos személyt megéneklő tartalom miatt - egynek tűntek a nép képzeletében, és egybe is akarják mondani.”'3 Jánosi István kisgyaláni lakos is ugyanezzel a töréssel énekelte el. Az osztopáni Vörös bíró még az 1990-es évek végén is sokszor elhangzott a háztáji gazdaságban folyó munkák közben, amit az 1929-ben született Édesapám is gyakran elénekelt: Arra alá dörög az ég javába’ Beleütött a rigói csárdába. Ég a csárda, nem szól benne a cimbalom, Más vidéken lakik az én galambom. Onnan alul jön egy öreg hintó, Benne ül az öreg szolgabíró. Bíró uram legyen olyan szíves, Most írjon fel, most vagyok húsz éves. A katonai sorozások mindig fontos eseménynek számítottak, ez a népdal korábbi évtizedekben énekelt, ezt követte az a népdal amelyben már a legényeket más faluba vitték „feírni” (közlését Id. alább). Az alábbi régi nótákat Csima Istvánná énekelte: Megfonyom a korbácsomat tizennyolc szálra, Ráverem a feleségem gyönge hátára. Addig ütöm, míg a karom elfárad, Megállj kedves feleségem megbánod. Szombat este kérdi tőlem az Anyám: Szereted-e lányom az uradat igatán? Nem szeretem, siratom a lányságom, Siratom is, míg élek a világon. Szombat este ismét kérdi tőlem az Anyám: Szereted-e lányom az uradat igatán? Ha idáig megelégedtem vele, Ezután is párja leszek örökre. Édesanyám mondta nékem, Minek a szerető nékem. De én anyám azt feleltem, Gyötör anyám a szerelem. „A népköltészet legnépesebb családját alkotják szerelmi dalaink, (...) Ezek azok a dalok, amelyeket országosan is, Somogybán is legszívesebben énekeltek és több helyen ma is használnak (ellentétben pl. a klasszikus balladákkal, amelyekből feltűnően sokat tudnak, de nem éneklik.) Majdnem kizárólag új stílusú dallamokra éneklik ezeket a szövegeket, amelyek az 13 EgyüdÁ. 1975: 391.
