Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Lanszki-Széles Gabriella: A Somogy megyei Kisgyalán faluközössége által kedvelt népdalok és magyar nóták az elmúlt száz esztendőben
324 LANSZKI-SZÉLES GABRIELLA őszinte szerelemről, a bánatos érzésekről, a szemrehányásról, a kiábrándulásról, évődő incselkedésről stb. szólnak. Ezek a dalok bőséges tárházai a természeti képeknek és a szimbólumoknak /s.”14 Szabó Elek és felesége nótái: Betyár nóta Kaposvári urak huszonnégyen vannak, Mind a huszonnégyen rólam tanakodnak. A huszonötödik a nevemet diktálja, Vitéz kapitány úr a nevemet írja. Hallottad-e hírét a kaposi fegyháznak? Hát annak a híres somogyi betyárnak? Hallottam, hallottam szenvedtem is benne, Verje meg az Isten, aki építtette. Kaposvári fegyház nyolcsoros ablaka,15 Szegény édesanyám sírva jár alatta. Ne sírj édesanyám, így kell annak lenni, Minden jó családban kell egy rossznak lenni. Imádkoznám, de nem tudok hiába, Nem jártam én soha az oskolába. Édesanyám tanított volna rája, Régesrégen temető a hazája. Édesanyám ki a legény, ha én nem? Ki fésüli fel a haját, ha én nem? Fölfésülöm bársonyszínű hajamat Legény vagyok most élem világomat. A gyaláni faluvégen, Három akasztófa készen. Nem készült az másnak egye-egyebeknek, Öreg bíró esküdt embereknek. „Ezeket a régi népdalokat ma már néhol, lakodalmakban, hajnal felé dúdoljak az öregemberek. A dallamokat tisztán felfogni igen nehéz, mert a régi öregeknek is bizonytalan a hallása." - írta Varga Gyula az 1950-es években. Jaj de széles, jaj de hosszú ez az út, Kire ez a kilenc betyár elindult. Kire ez a kilenc betyár elindult, Szép csárdásné udvarába befordult. Adjon Isten szép csárdásné jóestét, Adjon Isten betyár urak szerencsét. Ne kívánjon betyároknak szerencsét, Még az éjjel kés ontja ki a vérét. Rézi Lányom szaladj le a pincébe, Hozzál jó bort az aranyos iccébe. Nem kell nékem szép csaplárné jó bora, Még az éjjel piros vérét kiadja. Kocsmárosné kiszaladt a kiskertbe, Feltekintett a csillagos egekbe. Jaj Istenem vedd hozzád a lelkemet, Még az éjjel föld issza a véremet. 14 Együd A. 1975: 396. 15 Valóban kétszer nyolcsoros az akkori fegyház ablaka. A gyaláni haranglábfa, de magos, Rá van írva babám neve, de csinos. Arra mentem, el akartam olvasni, Csalfa szemem nem tudott rá vigyázni. Édes tejet nem adtam a madárnak, Jó éjszakát nem mondtam a babámnak. Az sem mondott nekem jó éjszakát, Megcsókoltuk egymás piros orcáját. Vasárnapig nem kapok szeretőt, Felszántatom a gyaláni temetőt. Belevetem magamat egy virágnak, Ki megszeret, majd leszakít magának. Ennek a kislánynak hosszú a köténye, Mondtam az anyjának vágjon le belőle. Azt mondta az anyja, nem vág le belőle, Vagy előbb, vagy utóbb asszony lesz belőle. Nincsen olyan híres gulyás, Mint a kisgyaláni gulyás. Van gulyája, van ménese, Gulyaménes legelője. „Az érzelmi túlzások természeti kerete, a bánat ábrázolása jóval árnyaltabb, természetközelibb és egyben túlzóbb is, népi líránk tehát inkább bánat-, mint öröm centrikus, továbbá az irodalmi lírához képest bizonyos régiesség és általános vonások jellemzik. A lírai hős individualizációja még nem teljesedett ki: a bánat sújtotta énekes is névtelen, név és személy szerint senkire nem lehet ráismerni, épp ezért hasonló helyzetekben mindenki magáénak érezheti ezeket a dalokat, ill. túlzásokat. ”16 A népdalainkban a helyszín nevének megnevezése is fontos, a Rigó csárda, a gyaláni haranglábfa, amelyek már az óta rég lebontásra kerültek, az emlékezet is a legtöbbről haloványan él, a népdalok azonban megőrizték.17 Főként azok számára, akik már nem is láthattuk, esetleg páran még tudjuk kinek a háza építése során használták fel darabjait például a haranglábnak. Érdekesnek találom, hogyha falun belül történt az újra felhasználása az építőanyagnak, lényegesnek tartja mindenki továbbadni, kérdezés nélkül, hogy mit építettek a lebontott épületből vagy építményből. Fekete István a Ballagó idő című könyvében, helyszínként megörökítette a gyalániak számára az I. világháborúról: „(...) a bevonuló újoncok minden aggodalom nélkül énekelhették, hogy: 'A gyaláni kikötőben áll egy hadihajó’, ami nemcsak nóta volt, de még mesének is elképzelhetetlen, hiszen a gyaláni árok másfél méter széles volt, és térdig érő vizében még „fürödni” 16 Katona I. 2002: 219. 17 Greksa Zsuzsanna természetvédelemi mérnök, saját települése, homokmégyi népdal helyszínét az I. katonai térképen (1782-1785) tudta beazonosítani. Az első sorban egyből kiderül, hogyan lehet eljutni Alsómégyre. Az aszfaltozott út még nem létezett, de északi és déli irányban volt földes út. Ebből arra is lehet következtetni, hogy milyen régi a népdal. „Alsómégyre két úton köll bejárni, De szeretnék a rózsámhoz eljárni”.
