Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Gáspár Ferenc: A Somogyvármegyei Berzsenyi Irodalmi Társaság története 1904-1909
240 GÁSPÁR FERENC dalokat ismertetett a délszláv költészet köréből, amelyek mind Hollós Mátyás királlyal kapcsolatosak.”43 Május 7-én rendkívüli közgyűlésre került sor, amelyen módosították az alapszabályt, ezt követően felolvasó ülést tartottak, amelyen a társaság három rendes tagja Andorka Elek Emlékezés Berzsenyi Dánielről, Hollósi István ( kaposvári népiskolai tanító) Saját költemények és dr. Vass Miklós a főgimnázium tanára Történelmi elbeszélések címmel szerepeltek.44 A Somogyvármegyei Berzsenyi irodalmi társaság történetének következő éveiről a továbbiakban már az újonnan létrejött Somogyvármegye című lap tudósításai alapján szólhatunk. Beszámol a szigetvári Vörösmarty-ünnepről, amelyen társaság rendes tagja Pete Márton szónokolt, ezt a lap teljes terjedelmében közöli. Érzékeltetésül csak piciny részletét idézzük: „Virágom nincs, hogy díszes koszorút helyezzek el ez emlékkő alá, de társaságunk, amely hivatott a hős, a költő dicső, nagy nevét ápolni, ím általam tesz szent ígéretet, hogy ezt a földet, ezt a Kánaánt, ahol a honszeretetnek bő táplálékát aratni lehet, búcsujárásul tartja ezután és hogyha szomjú lelkünk elalél a fáradságos munka naphevén: üdülést szívni ide eljövünk, hol két ily emlék, ím, ölelkezik. És innét hordjuk szét a szent igét, hogy büszke szóval szertehintsük azt: »A nagy világon e’ kívül...«”45 A lap augusztustól egy új, folytatásos rovatot indít Regénycsarnok címmel, amelynek elő darabja az Ilka naplója. „A regényt Danka István, városunk jónevű toliforgatója, a Berzsenyi irodalmi társaság tagja írta a mi lapunk számára. Olvasóink előtt nem kell külön kiemelni az írótanár finoman megfigyelő és gondosan kidolgozó írói készségét. Ilka naplója naplójegyzetekben mutatja be egy el szegényedett úrileány sorsát, kit a szükség korán megtanít az önállóságra. Ilka az élet s a szerelem harcát végigküzdve, erős megpróbáltatások után jut el a házasélet csöndes, nyugodt, boldog révébe. A mindvégig változatos meseszövésű és érdekfeszítö regényt jóindulatúlag ajánljuk olvasóink becses figyelmébe."46 A nyári hónapokat követő első (és mint kiderült egyben az évben utolsó) felolvasó ülésére októberben került sor a városháza dísztermében, amelyet „előkelő és nagyszámú” közönség töltött meg. Végh Endre főgimnáziumi tanár olvasta föl székfoglalóját A virágok szerepe a költészetben címmel. Az irodalmi értekezés „részletesen kitért az összes virágoknak a nép- és műdalokban való alkalmazására, amit sűrű idézetekkel tarkított.”47 43 Felolvasó matiné a városházán. In: Kaposvár, 1905. március 9. p. 3. 44 A Somogyvárm. Berzsenyi írod. Társ. In: Somogy, 1905. május 7. p. 2. A lap a következő számában arról tudósít, hogy a május 7 -én megtartott „dísznagygyűlésen” rendes taggá választották Vikár Bélát, és „Pete Márton ősszel fogja elfoglalni a főtitkári állást." In: Somogy, 1905. május 14. p. 2. Fel kell figyelnünk rá, hogy a Kaposvár nem tudósított róla. 45 A szigetvári Vörösmarty-ünnep. In: Somogyvármegye, 1905. június 14. p. 3. 46 Hírek Lapunk regénye. In: Somogyvármegye, 1905. augusztus 5. p. 3. 47 A Berzsenyi-társaság ülése. In: Somogyvármegye, 1905. október 17. p. 4. Az 1906-os év nagyszabású eseménnyel kezdődött: Pékár Gyula és Vikár Béla tartotta meg székfoglalóját. „A fölolvasókat, kiket a közönség lelkes éljenzése fogadott belépésükkor, Andorka Elek, a társaság alelnöke üdvözölte. Elsőnek Pékár Gyula olvasott föl, aki »Drághy Éva esküje címmel a Nemzeti-színházban »Drághy Éva« címen legközelebb színrekerülő drámájának alapjául szolgáló elbeszélését mutatta be. A kellemes érces hangon előadott, finom leírásokban gazdag elbeszélést, amely csak egy a történelmi tárgyú »vitézi románcok« színes sorozatából áll, a hallgatóság szűnni nem akaró tapssal és éljenzéssel jutalmazta. A hoszszabb elbeszélésnek a közlését - a szerző szívességéből - mai számunkban kezdtük el. Ezután Vikár Béla, a magyar népdalok kiváló gyűjtője és tanulmányozója a népköltésről és különösen a somogyi népköltésről tartott érdekes és vonzó előadást. Vikár Béla népszerű, csevegő modorban előadott értékes előadásában Petőfinek Aranyhoz irt levelét idézi, melyben a nagy költő a népköltészet nagy fontosságát jellemzi, azt állítván, hogy amely nép a költészet terén uralkodik, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék. Vikár ezután példákkal illusztrálja a magyar népdal főbb tulajdonságait s kimutatja, hogy Petőfi és Arany a népdal alapos ismerete nélkül nem alkothattak volna oly művészien magyaros remekeket. Ezután Somogy megyére térve át, vázolja a somogyi népköltés helyzetét a magyar népköltés keretében. A népdal előadó szerint egész más érzésvilágot tár föl, mint aminő a mi érzésvilágunk. A népet nagy űr választja el a fölsőbb tízezertől és a népdal ismerete azért szükséges, hogy ezt a nagy űrt áthidalja, mert a népdal ismerete kulcs a nép leikéhez. Vikár célja a közönség érdeklődését fölkölteni a népköltés iránt, mert csak ha ismerjük a népet, úgy tudjuk azt meghódítani a mi eszménknek. [...] Este a Korona étkezőjében szűkebb körű társasvacsora volt, amelyen számos pohárköszöntő hangzott el.”48 A lelkes olvasó ekkor még nem sejthette, hogy ez a tudósítás volt az utolsó a társaság életében, amikor még elismerő szavakkal jutalmazták. Júniustól minden megváltozott, és a sajtó hozzáállása is egyre keményebb lett. A kezdetet egy rendezvénytől való távolmaradásra való reagálás jelentette: „A minap volt Budapesten a múzeumok és könyvtárak országos szövetségének a gyűlése. Ott megjelentek az összes vidéki múzeumok, irodalmi társaságok és közkönyvtárak képviselői. Jelen volt a nyíregyházai Bessenyei irodalmi kör, amely pár hónap előtt alakult meg, az elnök és a titkár által képviselve. Csak a kaposvári Berzsenyi irodalmi társaság hiányzott. S aztán miért? (Nem hisszük, hogy a Berzsenyi társaságot ne hívták volna meg erre a gyűlésre, ha a sokkal ifjabb nyíregyházai testvértársaságot meghívták.) Mert hát a Berzsenyi társaság alszik. Nem is fárasztjuk magunkat azzal, hogy megkérdezzük, mit tett immár kétéves fönnállása óta az irodalom s ezzel együtt a közművelődés terjesztése érdekében. Hiábavaló munka volna. Hisz a társaság 48 Irodalmi ünnepség. In: Somogyvármegye, 1906. február 18, p. 6.
