Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)

Gáspár Ferenc: A Somogyvármegyei Berzsenyi Irodalmi Társaság története 1904-1909

A SOMOGYVÁRMEGYEI BERZSENYI IRODALMI TÁRSASÁG TÖRTÉNETE 1904-1909 241 még a havonkénti fölolvasó üléseket is, amiket pedig az alapszabály előír, elmulasztja - csupa feledékeny­­ségből. Legjobb volna tehát, ha a Berzsenyi-társaság, ha már úgy sincs, hivatalosan is bejelentené megszű­nését. Talán fog indulni egy egészségesebb, életreva­lóbb, erővel teljesebb mozgalom, amely nem fog ön­magába fűlni. Mi nem hagyjuk elaludni az eszmét és napirenden tartjuk azt tőlünk telhető igyekezettel. Mert most eljött minden célszerű és hasznos, egész ember­életre kiható erejű intézménynek a megvalósítására a legalkalmasabb időpont. Új korszak, az alkotmányos, a nemzeti kormányzás hajnala köszöntött reánk, amit mindenki oly epedve várt hosszú idők óta.”49 Közel nyolc hónapnak kellett eltelnie ahhoz, hogy ismét halljunk a Berzsenyi irodalmi társaságról. Nem sok örömünk telik benne. „A mi kies szép hazánkban egyre alakulnak az iro­dalmi körök, anélkül azonban, hogy az irodalom terén bármit is lendítenének. Városunknak is van egy irodal­mi társasága, a Berzsenyi-társaság, de annyit se tesz a közönség irodalmi szükségleteinek kielégítésére, mint egy krajcáros bulvárlap. A társaságnak egy esztendő óta nem volt ülése. Sőt életjelt sem ad magáról, mintha csak meghalt volna. Valószínűleg ez lesz a hosszú hal­doklásnak a vége, mert nemsokára az alapszabályok értelmében a társaság úgyis megszűnik. Ilyen irodalmi kör alakult nemrégen a fővárosban a lángeszű Vajda János nevével. A kör elnöke Koroda Pál és város­unkban is van egy számottevő tagja, Szalay Fruzina. Nem tudjuk, mit tett az új irodalmi-kör az irodalom ér­dekében, de ha csak azt tűzte is ki célul, hogy a fe­ledésbe menő Vajda János költői érdemét kellőképen méltatja, és az őt megillető helyre állítsa, akkor is meg­érdemli támogatásunkat.”50 Nehéz megítélni, hogy valóban a Vajda János kör támogatására íródott-e az újságcikk, vagy valódi oka az elmarasztalás lehetőségének kihasználása volt. A hivatkozott kör ugyanis nem született meg, az csak 1926-ban alakult Vajda János Irodalmi Társaság néven, ami miatt Koroda Pál elnöki tevékenységéről sincsenek (lehetnek) forrásaink. Nem tudni, milyen érzelmeket válthatott ki a Somogyvármegye 1907. március 10-ei száma a Ber­zsenyi társaság minden rendű és rangú tagjából, az irodalom iránt érdeklődő olvasóból, amikor a követke­ző, meghökkentő újságcikk került a szeme elé. „Az ország minden nagyobb városában van valami irodalmi vagy kultúregyesület, amely nevét valamelyik költőnktől vagy írónktól vette. De ezek az irodalmi tár­saságok többnyire méltatlanok ahhoz, akinek a nevét viselik, aminek az a sűrűn fölhangzó, általános panasz és vád az eredménye, hogy a vidéki irodalmi körök nem felelnek meg a tulajdonképpeni hivatásuknak. Azonban talán egy vidéki irodalmi egyesület ellen sem oly jogos a panasz, mint éppen a Berzsenyi-társaság ellen. Pedig milyen szép reményekkel állták körül e 49 Múzeum Kaposváron. In: Somogyvármegye, 1906. június 17. p. 1-2. 50 Egy irodalom-kör kérelme. In: Somogyvármegye, 1907. február 10. p. 4-5. csecsemő korát élő irodalmi körnek a bölcsőjét, mi­kor ezelőtt mintegy három esztendővel megszületett. Az ünnepi keresztelőnél maga Rákosi Jenő, az újság­írás atyamestere is jelen volt. S a jókívánságok közül, amikkel a fejlődésre hivatott csemetéjét, vajon mi va­lósult meg? - Bizony semmi, de semmi... Mostanában a vidéki sajtó sűrűn foglalkozik a he­lyi irodalmi körökkel és valóban szigorú bírálója azok működésének. A bírálat végeredményében aztán arra a következtetésre jut, hogy legjobb lesz, ha megszűnik, mert úgysem felel meg kitűzött céljának és nem termel semmit. Pedig a nyíregyházai Bessenyei kör minden hónapban országos hírű irodalmi és művészi zsúrokat rendez. Debrecenben a Csokonai-kör pályaíjakat tűz ki és fiatal, kezdő írók és poéták könyveit kiadja. Ez a kör adta ki az oly hirtelen nevessé vált Farkas Imre első könyvét is. A nagyváradi Szigligeti társaság minden hónapban többnyire fővárosi irodalmi körök közremű­ködésével irodalmi matinékat tart. Képkiállítást rendez a Nemzeti Szalonnal vagy a műcsarnokkal. Azonkívül kirándul fölolvasásra a közeli román vidékekre, ahol nemzeti és kulturális missziót teljesít. Aradon a Köl­­csey-egyesület nemrég színdarabra hirdetett pályáza­tot, mégpedig szép sikerrel. Temesváron az Arany Já­­nos-társaságnakjárt le nemrég több irodalmi pályázata és már kitűzték az újakat. Ezek az irodalmi körök mind tudnak valamelyes eredményt fölmutatni és a közön­ség, a nyilvánosság és a sajtó még sincs megelégedve a működésükkel. Néhány nap előtt az aradi Kölcsey­­egyesületben éppen a színműpályázat kapcsán merül­tek föl a legkomolyabb hangok, hogy az egyesületet föl kell oszlatni, mert senki sem veszi komolyan a tagok közül a maga kötelességét és mert a bíráló bizottság nem készült el véleményével a színdarabokról. Sőt a szomszédos Zalaegerszegen és Nagykanizsán is na­gyobb fokú irodalmi élet van, mint nálunk. Csak a ka­posvári Berzsenyi irodalmi társaság nem ad magáról életjelt. Kaposvár város közönsége jóformán azt sem tudja, hogy van Berzsenyi-társaság is a világon. Mert honnan tudná, ha nem a társaság működéséből. A mű­ködés hiánya pedig nem jelentheti a társaság létét. Már két év óta nem tartott a Berzsenyi-társaság évi rendes közgyűlést, amit az alapszabályok 15. pontja minden év januárjára ír elő. Hogyan akar egyáltalán megfelelni kitűzött céljának, amelyet az alapszabályok 2. pontja a következőkben körvonalaz: A szépirodalom művelése és terjesztése, a Somogy megyei népköltés gyöngye­inek gyűjtése és megőrzése, bizalmas közeledés lét­rehozása az irodalom munkásai és a közönség közt. Mi módon lehetne vajon ezt a közeledést létrehozni, ha nincs meg annak egyik fontos eszköze, a fölolvasás. Hisz a legutóbbi fölolvasó ülés egy év előtt volt. Holott az alapszabályok 14. pontja megszabja, hogy-június, július, augusztus és szeptember hónapok kivételével - minden hónap első vasárnapján kell fölolvasó ülést tar­tani. Sőt még az ünnepi nagygyűlést sem tartották meg, amit az alapszabály 16. pontja Berzsenyi Dániel szü­letésnapját, május 7-ét követő első vasárnapra ír elő. Arról nem is szólunk, hogy a célok elérésére szolgáló és az alapszabályokban kifejezett irodalmi termékek és i

Next

/
Thumbnails
Contents